Nem A Függöny, Nem A Szél……..A Lebbenés

Múlt hétvégén Apák Napja volt. Érdekes, de itt nem igen tartják, legalábbis nem olyan elánnal mint Észak -Amerikában. Mi persze mindig készülünk rá, de most egyik gyerek sem volt itt, így gondoltam csinálunk egy görbe napot valahol vidéken, kiruccanunk valahova kirándulni. Engem viszont váratlanul kényszerpihenőre tettek, így (meg egyébként is), jól jött egy régi torontoi barátunk villámlátogatása, Tibor régi barátja, aki épp aznap reggel telefonált hogy két napra itt van Budapesten, így míg én pihentem, ők ketten nyakukba vették a várost. Idilli idők vannak mostanában. Még nem igen megy fel 30 fok fölé a hőmérséklet, így nincs az a fojtó meleg.Tiszta zöld minden, telis-tele virággal. Jó lenne ha idetudnám illeszteni az éppen virágzó akác, és hárs fák illatát is, ami belengi most egész Budapestet. Esti sétáknál mámorító.

Szombaton PRP terápián estem át, és egy pár napig ágynyugalmat javasoltak. A kezelés lényege, hogy a levett saját vérem kicentrifugázzák, és a vérlemezke-gazdag részt, ami bioaktív fehérjékben is gazdag, bejuttatják a gerinc ízületeihez és szalagjaihoz, ami aztán a szervezet regenerálódását segíti. A kezelés nagy előnye, hogy idegen anyag, gyógyszer nem kerül a szervezetbe, hiszen a saját véremből kivont koncentrátumot juttatják vissza, ami lehetőséget ad a szervezet „öngyógyító” folyamatainak beindítására. Jó pár hét kell mire kifejti hatását, úgy hogy reménykedek hogy benne leszek abban a 75% ban akiken elsőre segít ez a beavatkozás. Annál is inkább mert ha esetleg egy másodikra kéne menjek azt azért erősen átgondolnám , ugyanis köztudott hogy egy gyullad területet ha megszúrnak az fájdalommal jár, és ha az még a gerinced is , hááát, enyhén szólva is nem kellemes. Ultrahangon nézik közben hova megy a tű hogy a legkevésbe sérüljön olyan rész aminek nem kéne, de azért van itt is mint mindennél kockázati tényező. Van B terv is, de nem akarok előre menni. Itt legalább vannak alternatívák, ami már magukba is megnyugtató. Jó kezekbe vagyok, az egyik legjobb magyar idegsebészhez járok, aki élen jár a gerinc sebészeti innovációban, és híve az egyre kevésbe invazív beavatkozásoknak.

Alexék éppen Kanadába vannak egy hónapot. Tulajdonképpen Ashli miatt mentek vissza mert lejárt a Japán útlevele, és mivel eredetileg ott kapta meg, nem akarta máshol beadni a meghosszabbításí kérelmet, mivel elvileg nem lehetne 3 állampolgárságija. De van. Kanadai, Holland, és Japán is.

Jönnek vissza júliusba egy jó hónapra és innen mennek, előreláthatólag egy évre Japánba. Innen ugyanis olcsóbb a repülőjegy mint Kanadából, még akkor is ha visszakell jönni Európába. Alex itt adta be a vízum igénylést, aminek a beadásához elég sok mindent kérnek, de pár nap alatt meg kapta. Hihetetlen de itt gyorsabb az ügyintézés mint kint Kanadába. Mármint az ilyen fajták mert a jogi procedúrák a korrupció miatt sehogy se haladnak, csak egy irányban.

Elképesztő mi van itt a magyar politikai térben. És még mindig van lejjebb. Voltunk kint a polgári ellenállás tüntetésen is a Kossuth Lajos téren. Ami nagyon szembetűnő volt, hogy tele volt fiatallal, mert úgy látszik most már ők is megelégelték ami itt van. Jó megtapasztalni, hogy egyre többen mernek nyíltan kiállni a kormány leváltása mellett, egyre többen és tömörebben adnak hangot a nemtetszésüknek. Jók voltak a felszólalások, érces kritikus szövegek, dalok. Egyedül az ugyan ritkán de előforduló káromkodás nem tetszett, na meg hogy többször is keverték a nácizmust a fasizmussal. Nem ugyanaz, de nagyon nem. Magyar Péter pl. nem káromkodik mégis velősen, ámulatba ejtően, azonnal mindenre gyorsan reagál. Hagyjuk meg az alpári, vulgáris beszédet a Fideszre, ők már úgyis a kocsmai szint alá mentek réges -rég. Megtelt a tér és a környező utcák is, úgy hogy nem csak pár száz ember lézengett, mint amit a propaganda előad. Olyan szinten hazudnak hogy döbbenetes. Én most már azt is megkockáztatom hogy lesz e jövőre választás!? Féktelen diktatúra, és a hatalommal való visszaélés maximális foka látható, úgy hogy nem tudom e téren mit hoz a jővő.

Még szerencse hogy mi abban a pozícióba vagyunk hogy bármennyire is aggasztó jelenleg a politikai légkör, azért ha ebből kikapcsolódunk akkor tudjuk élvezni is a Magyarországi életünket. Ép ezért erre koncentrálunk. Mindig megállapítjuk hogy a gyerekeinken kívül két nagyon jó, és fontos döntést hoztunk eddig az életünkben, az egyik hogy kimentünk Kanadába, és a másik hogy most itt élünk Magyarországon. Minden dicsekvés nélkül állíthatom hogy még úgy is ezerszer színesebb az életünk mint kint volt , hogy a pirinyó miatt megvagyunk kötve. Ez most már az ötödik év ami elég sok idő arra hogy ne a vágyainknak éljünk, főleg hogy a lehetőségek kiaknázatlanok lehetnének, ha nem lennénk helyhez kötve. Ezért is ha egyszer nem lesz a Daisy , biztos vagyok benne hogy a hiánya mellett, egy bitter-sweet érzése lesz az embernek mert majd visszakapjuk a szabadságunkat, és újra tudunk majd utazgatni, road tripp-ezni. Viszont evvel a fajta bezártsággal az ember arra is rájön hogy nem kell a Seychelle szigetekig menni, ahhoz hogy szépet láss, hogy jól érezd magad.

Daisy jól van. Az elmúlt hónapban “csak” egyszer látogattuk meg az állatkórházat amikor is úgy leesett a vércukra hogy itthon semmivel sem tudtuk feljebb vinni, így egy pár órára, amíg regenerálódott, infúzióra tették, de haza jöhettünk vele. A torontoi állatorvosa akivel a mai napig is tartom a kapcsolatot mondta, hogy az általános állapotát akkor lehet legjobban felmérni egy idős kutyának, ha pl. amikor megrázza magát, stabil marad. Na most a miénk, olyan stabil és annyi élet van még benne hogy néha azt gondoljuk minket is túl fog élni. A napok túlnyomó részébe csak a nem látása, hallása szab akadályt. Már bánom is hogy nem forszíroztuk a szemműtétét, mert öreg korára való tekintettel nem javasolták. Viszont ha jó lenne a látása sokat adna a mostani életéhez természetszerűleg. Sokat alszik, de ha pl. velünk van az ágyba olyan happy , úgy vigyorog és ugrál mint 10 évvel ezelőtt. Szemmel láthatólag élni akar. Azért nekünk nem csak óriási lekötöttség hanem most már fizikailag is elég megterhelő a kis élete. Kialvatlanságok, programok igazítása, megváltoztatása, eltörlése, napi szinten. Alexék ki is jelentették hogy végig nézve a mostani hónapokat egy darabig biztos nem vállalnak állatot maguknak, pedig kacérkodtak a gondolattal. Látják mennyi áldozattal jár, most már nem csak anyagilag hanem minden tekintetben. A napokban múlt 16 éves. Nem öreg, csak prémium vintage. 🙂 Szép kor már ez is, de kisebb fajta kutyáknál nem ritka a 18-20 év sem. A törpeuszkárok kis testűek, de annál nagyobb a személyiségük. Hát majd meglátjuk mennyi az annyi. Azért már úgy vagyunk vele mint az idős emberek, akik mondjuk 80 felett már nem vesznek éretlen banánt. Már nem rendelem én sem egy évre az ételét. Lehet ha így megy tovább valami más megoldást kell találjunk ahhoz hogy utazni tudjunk. Egyenlőre azon kívül hogy valahogy, de visszük magunkkal, nem tudok jobbat. 🤪

Mint irtam korábban májusba volt 4 éve hogy jöttünk…..láttunk és valamelyest győztünk is. 🙂. Az első két év számomra az átállás évei voltak. Azoké amikor a gondolataim még állandóan vissza-vissza kandikáltak Kanadába, a kanadai életünkbe. Amikor még hiányoztak azok a dolgok amik ott olyan jók voltak, és amit itt nem találtam meg, na meg persze, még kevés időt is töltöttünk itt ahhoz hogy legyen egy átfogó összehasonlítási alapom. Ez volt a legnehezebb idő, a néha feltörő honvágy miatt ami Kanada felé irányult.

A harmadik év az itteni élet egyre tisztább megismerésével telt, amikor rájöttem hogy mennyi jó, és szép van itt is, ami nem csak a szemet gyönyörködteti hanem a lelket is gazdagítja. Amikor kristály tisztán kirajzolódott hogy ugyan még mindig nem éljük azt az életet amit megálmodtunk, de anélkül is sokkal tartalmasabb és feltöltődőbbek a mindennapjaink, mint Kanadába volt. Ebben az évben már csak foltokba jött elő hogy mi hiányzik Kanadából, és sokkal inkább a mérlegelés, az összehasonlítás éve volt ez.

És a negyedik év amiben most vagyunk, ez a teljes átállásé.

Elmondhatom hogy a politikai mizéria, és egy-egy testi nyavalyámon kívül jól érzem magam. Tényleg csak egészség legyen. A többi itt hever a lábunk előtt.

Közbe összehasonlítunk, mérlegelünk, több tapasztalatra, megismerésre teszünk szert, és persze mi magunk, és az igényeink is egyfolytában változnak. Már csendesebbek a mindennapjaink, legfőképpen magunkra koncentrálunk, és nagyon kevés az az ember aki hiányzik. Most mondanám hogy ha nem csörög a telefonod, akkor én vagyok. Szűkül a kör, s ha össze is jövünk barátokkal, már elég pár óra együttlét is. Komfortosan mozgunk a környezetünkben, és egyre több mindent ismerünk meg, amik kényelmesen beépültek a mindennapjainkba. Kevesebbet vásárlunk, kevesebbet eszünk, és többet, egyre több időt töltünk a kikapcsolódásra. Nem kell feltétlen nagy dolgokra, kiadásokra gondolni, mert néha mi tökéletesen elülünk egy gombóc fagyival egy órát is egy padon, vagy egy kávéval valami cozy helyen barátokkal.

Átértékeltem sok mindent, így ilyen szemüvegen keresztül már némely kanadai dolog sem hiányzik úgy mint régebben. Itt van példának okáért a Costco. Megszoktam akkor a nagy kiszereléseket, a néha inycsiklandozó termékeket, a választékot, a új dolgok spalettáját. Aztán közben itt rájöttem hogy Atya Úristen mi mennyi feldolgozott élelmiszert vettünk ott, hogy itt sokkal egészségesebben táplálkozunk, és hogy minőségibb ételeket tudunk enni. Hiába ilyen nagy az infláció és a drágaság, de még mindig ár arányban szerintem olcsóbb itt az élelmiszer, a kvalitásról meg ne is beszéljünk. A piacokon kívül, vannak zöldségesek, hentesek, kézműves pékségek, kistermelők, egyedi, első osztályú minőségi termékekkel, és még sorolhatnám. Persze az a nagybani vásárlás akkor nagyon jól illet az életünkbe, hiszen volt hogy négy felé vásároltam. Volt időszak hogy a gyerekek az egyetemre jártak, és ott is laktak, Tibornak a műterembe állandóan jöttek mentek, bulik voltak, és persze az otthoni háztartást is vittem, olykor 4 állattal. Vagy például ott van a természet. Ugye Kanadába páratlan. De itt is, és akkor még ki se mentem országhatáron kívülre. Viszont itt sokkal sűrűbb minden. Pár 10 km -t autózol, egy teljesen más mikroklimába találod magad. Na és a köztes területen millió egy látnivaló, és nem csak a pusztaság van, miközben minden évszakot élvezni lehet. Nincs nyáron fekete légy invázió, és novembertől -áprilisig tartó, 6 hónap tél sem.

Nem akarom leírni Kanadát. Isten ments. Szép éveket éltünk ott, és jó érzéssel tölt el hogy a gyerekek ott nőttek fel, ott jártak iskolába, ott szocializálódtak. De elég volt 32 év. Annyira jó hogy az idősebb korunk itt ér minket, ahol testileg és szellemileg is egy jobb, ingergazdagabb környezetet tudunk magunknak biztosítani. Nem akarok az ottani barátaimban, akik ezeket a sorokat olvassák rossz érzést kelteni, hiszen tudom hogy minden embernek általában megvan az a képessége, hogy jól alkalmazkodik a körülményekhez. Ha az van ami van, és nem tudsz kitörni belőle, leginkább azért is van persze mert nem akarsz. Az ember könnyen elhiteti magával hogy jól van az úgy ahogy van. Pátyolgatja a szívét- lelkét, és megpróbálja a legjobbat kihozni abból ami éppen adatik. Nincs ezzel semmi baj. De azt nem veheti el tőlem senki, hogy minél több helyen él az ember annál több összehasonlítási alapja van. Valós, és nem csak felszínes mint egy utazás, nyaralás alkalmával. És nekem ez az összehasonlítás most megadatik, úgy hogy közben tudom hogy sehol se tökéletes. Tudom hogy nagyon sokan kacérkodnak a hazatelepülés gondolatával de nagyon kis százalék meri csak meglépni, és tökéletesen megértem az okokat. Nagyon nehéz. Ez a folyamat testileg, lelkileg, zsigerekig lefárasztja az embert, és nem megy az átállás sem az egyik -pillanatról a másikra.

Mióta Alexék elutaztak kicsit több idő jut egymásra a Tiborral. Amikor ugyanis a felnőtt gyerekeink a közelünkben vannak, az bár mindig öröm, de valahogy automatikusan visszakapcsolunk szülői üzemmódba. Ők lesznek a prioritások, bármilyen nagyok is. És mivel keresik a társaságunkat, és gyakran találkozunk, ez hatványozottabban igaz. Persze isteni érzés ez, de néha már-már fárasztó is tud lenni. Akármennyire is alkalmazkodnak más a ritmusunk. Fannival persze ritkán találkozunk, de Alex-ék többé-kevésbe itt vannak több mint másfél éve. Amikor a közelemben van, mindig megnyugszik a lelkem. Ő már felnőtt férfi, mégis a szemembe örökké a kisfiam marad. Sok mindenben olyan mint én. Ismerem minden gondolatát, rezdülését, néha még akkor is, amikor ő maga nem mondja ki. És ilyenkor anya-módban újra és újra előbújik belőlem az aggódás, a gondoskodás, a csendes figyelem. Időnként kimerítő tud lenni, hiszen már rég kiengedtük őket a szülői fészekből, de én nem tudok másképp szeretni. Mert szerintem egy anya- és fiú gyereke kapcsolata, ……az egy életre szoló különleges szövetség. Nekem legalábbis. Tudom sok anya ugyanezt a lányával való kötelékre mondja, de nálunk nem így van. Fanni mindig is a Tiborral értette meg jobban magát, nem hiába hiszen sok mindenbe inkább őrá hasonlít. Alex véd, vigyáz rám, még akkor is ha nincs a közelemben. Soha az életben meg nem bántott, nem volt tiszteletlen velem. Emlékszem egyszer mikor 17 éves lehetett ráemeltem a kezem, és ő nem hogy csak bocsánatot kért, de átölelt, és még ő vigasztalt.

Minden gyerek másképp nő fel, más tempóban válik önállóvá- és egy anya ezt pontosan érzi, hol szorosabbra kell húzni a kötelet, hol pedig lassan engedni. Fura dolog ez az anyaság…. Alex bár fiú, de felnőtt, nagyon is önálló, és sokszor én érzem magam gyereknek mellette. Fanni közben bár idősebb, még mindig kapaszkodik belénk, sokszor kér segítséget, legtöbbször persze lelkiekben. Nála sose lehet tudni hogy a soron következő beszélgetés milyen hangulatában találja meg. Nehezebben engedi el a köztünk lévő szállakat, és néha én sem tudom, jó-e, ha még tartom. A két gyerek , két külön világ, két külön ritmus. Mindkettőhöz megvan a szívdobbanásom, külön-külön, máshogy…. De ugyanazzal a szeretettel.

Szóval jó egy kicsit újból ketten lenni, több időt tölteni egymással, újból lehetőséget adni arra hogy az ember vissza-vissza szerelmesedjen a párjába. Nekem ez mindig is könnyen ment, valahogy mindig sikerült egy -egy parázsból is tűzet gyújtani, anélkül hogy ezt különösen akartam volna. Ez szerintem nagyon fontos, főleg a hosszú házasságoknál, és hát ugye a mienk most már 42 évet is meghaladta. Mi is változunk de kellenek is ezek a változások hogy ne legyen egyhangú egy kapcsolat. Neha több odafigyelés, néha a másik szabadon engedése közötti egészséges balansz adja meg azt az egyensúlyt amiben mind a két fél otthonosan, szabadon, és boldogan mozoghat. Szerencsére mind a kettőnknek megvan a külön hobbyja, így bármennyire is szeretünk együtt lenni, nagyon jó és fontos a szabadság is.

Az idő múlásával a férfiak egy részének a sármja nem hogy halványul, hanem még karakteresebbé válik. Tibornál évek óta figyelem ezt a folyamatot, ezt amit Silver Fox ( ezüst róka ) jelenségnek hívnak, amit olyan érett férfiakra használnak , akik ősz, vagy őszülő hajjal, szakállal, is vonzóak. Én őt úgy találom, de ez egy komplex vonzerő is. Benne van minden, mert nem csupán egy külső jelenség ez, hanem amihez a tapasztalat, a magabiztosság , a kifinomultság is hozzáadódik. Egy belső kisugárzás , amit az évek során felhalmozott tudás, életbölcsesség és önismeret is táplál. Jó látni hogy már nem akar mindenáron bizonyítani, mert jobban tudja ki ő mint valaha, és azt is hogy pont ezért hogyan bánjon másokkal. A nyugalmat sugárzó, de határozott jelenlétét különösen vonzónak tartom. Mondják is hogy a sárm tulajdonképpen nem múlik el az évekkel, inkább csak új formát ölt.