Junius végén megdőlt az abszolút melegrekord, sosem volt még ilyen hőség Magyarországon. Egy hőkupola telepedett Európa fölé, nem előszőr, és gondolom nem utoljára. 45 fok volt árnyékban, a betonon- aszfalton 55-60 C. Éjszakára sem igen hűlt le, és kora reggel is már 30 fok felett volt a hőmérséklet, úgy hogy ha nem lenne AC a lakásban biztosan pihenni sem tudtunk volna. Néha sötétben merészkedtünk ki egy -egy sétára a Ligetbe, de még akkor is fojtogató, tikkasztó meleg volt. Víz mellett egy picit elviselhetőbb ilyenkor, úgy hogy többször lent voltunk a Balatonon. A víz minősége nagyon jó, és a mélyebb részeken a hőfoka is üdítő. Jó színünk lett már, pedig direkten, napozás céljából nem is nagyon tartózkodtunk a napon. Drágaság van a Balatonon, sokan azt mondják hogy napokra, vagy hetekre ott üdülni, drágább mint ha az Adriára mennénk. Bár azért a tengeri fürdőzés élményét nem lehet összehasonlítani egy tavival, de a Balaton a mi magyar tengerünk, ami itt van, kényelmesen közel, és nem utolsó szempont hogy estére ha akarunk, az ágyunkba tudunk aludni. Tervezünk lemenni az isztriai félszigetre, de talán nem most a szezonba, hanem mondjuk szeptemberbe, amikor még javában lehet fürödni, és már nincs az a nagy tömeg. Balatonra is kizárólag hétközbe megyünk, amikor kevesebben vannak. A hírek úgy számolnak be hogy Spanyolországba negyedáron lehet venni medencés ingatlanokat, a balatoni új építésű ingatlanokhoz képest. Az biztos hogy a déli parton rengeteg modern, és mondhatni nagyon szép házak, lakóparkok vannak, de a jó fele üres, tehát gondolom a kereslet, az ár alapján mégsem olyan erős. A külföldi ingatlanvásárlásokkal mindig Eddie jut eszembe, a kanadai könyvelők, akinek több luxus ingatlanja is volt Mexikóba , és aki azt mondta hogy a költségeket illetően nem a fenntartásuk a legdrágább hanem az utazás miatt a repülőjegyek árai. Mondjuk itt ez nem annyira számottevő, mert fapadossal 100 eu körül már ellehet jutni akár hova Spanyolországon belül. Nem hiába olyan népszerűek ezek a külföldi ingatlanok, az ingatlan befektetéseknél, mégis számunkra nem áll össze a kép arra, hogy mondjuk egy ilyen vásárlásba belemennénk. Azt hiszem részünkről ez a hajó már elment, nem hoz lázba a gondolat sem, mert egy kicsit megint olyan érzés lenne mintha az ember disszidálna, hiába csak nyaralónak szánnánk. Emlékszem arra az időszakra is amikor azon gondolkodtunk, igaz Kanadából, hogy Toscánába kéne valamit venni. Ma már ilyen eszünkbe sem jut, persze az tervbe van, hogy valamikor megint megyünk arrafelé körülnézni, kikapcsolódni. De ott lakni!? Most már sehol máshol csak itt Budapesten. Ahogy telnek az évek egyre inkább érezzük hogy nem tudunk egyszerre több lovat megülni, és mint mindenbe, itt is az egyszerűségre törekszünk.
Most nyáron is rengeteg program van nem csak Budapesten, hanem vidéken is. Mindjárt kezdődik a Veszprémi fesztivál, olyan neves előadóművészekkel mint Beth Hart ( akire sajnos már nem kaptam már jegyet) de lesz a művészek völgyében a több hetes kapolcsi fesztivál , na és augusztusban ismét Sziget fesztivál. Ezek a nagyobb rendezvények, de kisebbek millió számra. Itt például a Ligetbe már folyamatosan mennek a naponta frissülő programok. Kinti koncertek, táncházak, kertmozik, sportversenyek.
Valamelyik forró napon, éjjel mentünk ki sétálni, és nagy meglepetésünkre pont akkor volt egy nemzetközi futóverseny, rengeteg versenyzővel, biztató élő zenészekkel, szurkolókkal. Szinte szürreális volt az éjszaka közepén ez a fergeteges hangulat. Egy biztos Budapest sosem alszik. Kinyitották a rakpartot is a gyalogosoknak, televan szórakozóhelyekkel, éttermekkel, bárokkal…… és persze a város szebb mint valaha. Úgy hogy jó itt élni, és bárhonnan is jövünk haza, mindig nagy örömmel, és büszkeséggel tesszük.
Közbe nézzük a FIFA mérkőzéseket. Ahogy szűkül a kör, egyre jobbak a meccsek. Egy-egy színvonalas mérkőzésért hajnalig is képesek vagyunk fent maradni. Élvezzük most ezt a szituációt, hogy végre akkor alszunk és akkor vagyunk fent amikor akarunk. Nem minden napra érvényes persze, de néha betudjuk iktatni. Ilyenkor összenézve kuncogunk is a Tiborral mint a csintalan gyerekek, akik valami rossz fát tettek a tűzre, de annyira élvezzük most ezt az önállóságot, ezt a kicsit más élet ritmust. Soha az életemben nem aludtam ennyit mint most. Kikapcsoljuk a telefonokat, lehúzzuk a redőnyöket, bekapcsoljuk az AC-t, összekuckózunk kiflibe ( mindig én vagyok a kis kifli), és a vastag falakon, jól záródó ablakokon, nem jön át semmi a külvilág zajából. Isteni érzés az ilyen pihenés egy-egy tikkasztó nyári délutánon, vagy egy kialvatlan éjszaka után. Aki teheti próbálja ki, akár terápia képen is, 5-10 évet lehet vele fiatalodni. Manapság egyébként is rengeteget beszélnek az alvás fontosságáról, és hát ebben a korban amiben mi is vagyunk, a szervezet méginkább kivan éhezve rá, mivel évtizedekig erre lehetőségünk se volt. Gyerekek, munka, állatok…no way hogy egy ilyenfajta alvást megtudjunk valósítani. Egyre többször élvezzük a „dolce far niente”-t is. Ez egy olasz kifejezés, amelynek jelentése „édes semmittevés”. Nem a lustaságot vagy a negatív tétlenséget jelenti, hanem azt a „művészetet” , amikor az ember bűntudat nélkül, a jelen pillanatot élvezve pihen, lazít és gyönyörködik az élet apró örömeiben. Aztán egy -egy húzosabb nap után persze visszadob az élet a realitásba. ….. de ne adjuk fel, pihenjünk, kapcsolódjunk ki ha csak tehetjük, mert hasznunkra válik.
Helyén van most a lelkem, kicsit szégyellem is, hogy most, amikor annyira csak ketten vagyunk, ilyenkor vagyok talán a legboldogabb. Mindig van egy- két dolog ami éppen aggaszt, vagy foglalkoztat, de alapjaiban véve rég voltam ennyire összeszedett, kiegyensúlyozott. Tettünk megint egy kört, és abban a helyzetben találtuk magunkat mint mikor negyven valahány éve összeköltöztünk, csak most más komforttal élünk. Igazából most még jobb, mert nem vesznek körül minket olyan rokoni kapcsolatok amik folyamatosan megmérgeztek akkor. Sajnos igaz, és a legtöbbünk későn jön rá, vagy tanulja meg az életben, hogy a negatív kapcsolatok fenntartása feléli az energiánkat, rombolja az önbecsülésünket, és visszaveti a személyes fejlődésünket. Tudom erről már sokszor , sokféle képen írtam, de a téma mindig vissza-vissza köszön rám. Mikor egy mérgező élethelyzetben vagyunk, egyszerűen lehetetlen tisztán gondolkodni mert mint valami sötét felhő állandóan ott ül a fejünk felett az érzése. Egyszerűen ezek az energiavámpírok, folyamatosan feszültséget, manipulációt és drámát hoznak mások életébe, és szisztematikus panaszkodással, kritikával vagy mártíromsággal érzelmileg teljesen leszívják a környezetüket. Aki ilyet tapasztal, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, úgy ahogy mi is tettük, meneküljön az ilyen kapcsolatból.
Érdekes az élet, mert most a gyerekeinkkel úgy alakult, hogy 3 kontinensen vagyunk szétszórva, a világ legtávolabbi pontjain egymástól, de mégse úgy fogjuk fel hogy ez egy kellemetlen dolog lenne. Hiányoznak, de a közelségüknél valahogy az még jobb, és megnyugtatóbb érzés, hogy mindenki éli a külön életét, ott ahol jól érzi magát, és ahol fejlődni tud. Így is bármikor találkozhatunk, tölthetünk együtt quality időt.
Anyósomék ugyan itt laknak Budapesten, a XVI.kerületben, mégis 3 éve nem láttuk egymást, mert nem tartjuk a kapcsolatot. Azt hiszem kölcsönös volt ebben az akarat, mindegyikőnk érezte hogy talán így a legjobb. Ha már így alakult, remélem ők is ugyan olyan megkönnyebbüléssel konstatálják ezt a helyzete ahogy mi. Nem hiányoznak az biztos, sőt!!!! Hiszem hogy ha minden amit adtál nem volt elég, akkor add egyszerűen a hiányodat. Tudom hogy klisé, de tényleg igaz az, hogy ha valakinek problémája van veled, az az ő problémája, nem a tiéd, és ezt a helyzetet szerintem a legjobb ennek megfelelően kezelni.
Megint tanultam egy új szót: Anhedonia, ami azt jelenti, nem érez örömöt. Na az ilyen toxikus embereknek van ez a tulajdonságuk, mert végül is, bármit csinálsz, nem tudsz nekik örömet szerezni. Úgy hogy hagyni kell had pörgesse le az élettét úgy ahogy ő akarja. Majd a következőben megtanulja ennek is a leckéjét.
Ja, hogy hiszek a reinkarnációban? Igen valamelyest. Hiszem hogy nem céltalan az életünk. Nem lehet hogy születünk és csak meghalunk, és tök mindegy mit csinálunk közte. Valamit muszály tanulni, és amiben a legrosszabbak vagyunk azt majd a következőkben, csúcsra járatva megtanuljuk jobbá tenni. :). Ezért passzol nekem a “sors” vagy a “ karma “ fogalma ami tökéletesen beleillik ebbe , és amit a buddhizmus nagyon egyszerűen, és szerintem logikusan magyaráz.
A buddhizmus szerint a túlvilági sorsodat nem az határozza meg, hogy milyen vallási címkét viselsz, vagy milyen dogmákban hiszel. A sorsodat a Karma, a szándékos cselekedetek, szavak, és gondolatok összessége alakítja. Ez számomra make sense. Buddha arról volt meggyőződve , hogy minden szándékos cselekedet, gondolatban, szavakban, és tettekben visszahat önmagunkra és a jellemünk alakulására. Ezért az embert a teljes önfelelőség állapotába helyezte. Semmilyen élethelyzetben nem lehet másra mutogatni. Sok ember abba a csapdába esik bele, hogy egy teljesen más valaki vagy valakik életét tartja szem előtt, annyira, hogy közben a sajátjáról megfeledkezik. Mondják, és mennyire igaz, hogy “minden ember a saját sorsa kovácsa”, mert a döntéseinkkel, a cselekedeteinkkel és a hozzáállásunkkal mi magunk formáljuk a mindennapjainkat és a jövőnket.
Most eszembe jut George Carlin előadói egyik estje, amiben arról beszélt hogy a vallás sikeresen elhitette a világgal, hogy létezik egy láthatatlan ember az égben, aki a nap minden percében minden egyes tettedet figyeli. Ennek a lénynek van egy 10 pontból álló listája (a Tízparancsolat), és ha ezek közül bármelyiket is megszeged, akkor egy olyan helyre küld, amely tele van tűzzel, kínzással és örök szenvedéssel. ….. de közben szeret téged, nagyon is szeret. A legtöbb vallás, különböző istenségekben hisz, és sokak azt hirdetik, hogy aki másba hisz, az megy a tisztítótűzre. Eszerint akkor majdnem mindenkinek ott lenne a helye? Valahogy sehogy sem jön össze a logika. Ezzel szemben a buddhizmus, nem ismeri el a mindentudó, világot teremtő istenséget, és nem egy teremtő Isten imádatára épül, hanem a saját elme átalakítására és a szenvedéstől való megszabadulásra. Nekem ez valahogy szimpatikusabb teória.
Maradok még a földi világnál. Mostanában arról olvastam ,hogy a kutatások egyre többet mutatnak meg abból, amit sokan ösztönösen már régóta érzünk, hogy a testünk rendszerei nem külön működnek. Az idegrendszer, az immunrendszer és a hormonrendszer folyamatos párbeszédben állnak egymással, mintegy zárt hurkot képezve. A stresszre adott válaszok, a bélrendszer állapota, és az érzelmek, mind közvetlen fizikai változásokat indítanak el a szervezetben a hormonok révén. Ezért is van, hogy amikor összegyűlnek a vihar felhők a fejünk felett, és nem tudjunk azt kellőképpen kezelni, a testünk betegséggel reagál rá. Persze sok mindent tudunk tenni annak érdekében hogy az ideg , a hormon és az immunrendszerünkre odafigyeljünk, és stabilizáljuk azokat. A legtöbben tudjuk a helyes megoldást, csak éppen kényelmetlen alkalmazni. Mint mondjuk nálam hogy nem várok 2-3 órát a felkelés után a kávézással, pedig állítólag a kortizol szint miatt ez lenne a legideálisabb. Vagy hogy lefekvés előtt 2-3 órával ne nézzünk TV-t, ne komputerezzünk. Én van hogy hangos könyvre alszom el, úgy hogy ott van a fejem mellett az éjjeliszekrényemen a telefonom.
Arról is olvastam hogy a HRV értékekből megtudhatjuk hogy a testünk mennyire képes megbirkózni a stresszel, és milyen hatékonyan regenerálódik a mindennapi terhelések után. Én a Apple Watch-omon szoktam nézni, mondjuk egy séta vagy kirándulás után, akkor amikor fáradt és levert vagyok, és mondjuk akkor mikor úgy érzem televagyok energiával. A HRV nem azt méri, hányat ver a szíved percenként, hanem hogy mennyi idő telik el két szívdobbanás között, és ez az időtartam mennyire változékony. Ezek az apró ingadozások mutatják meg, mennyire jól kommunikál a szíved és az idegrendszered. A tested nem tudod átverni, viszont egy valamivel, nagy hatással lehet instant változásokat elérni, az pedig a légzés. Most már itt is rengeteg helyen tanítják a helyes légzést, főleg joga stúdiókban, fittnes centrumokba , olyan helyeken ahol a szomatikus idegrendszerre is odafigyelnek.
Egyébként van remény mert ahogy Barok Eszter cikkét olvasom a NLC-ben arról beszél hogy a “ pszichológusok szerint az 1945 és 1965 között született emberek példátlan előnyt szereztek az érzelmek kezelésében. A 1945 és 1965 között született generáció sok tagja olyan világban nőtt fel, ahol a kiszámíthatatlanság, a hiány, a társadalmi változások és a bizonytalan jövőkép a mindennapok része volt. A pszichológiai kutatások szerint az életkor, a megélt tapasztalatok és a szűkülő időperspektíva hatással lehet arra, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, és mit tartunk igazán fontosnak.” …és ez mennyire igaz! Nem a szenvedés tesz erőssé, hanem amit sikerül feldolgozni belőle, és hát nekünk bőven volt és van is mit feldolgozni.
Ezek persze mind kutatások, amikből lehet mazsolázgatni, de azért szerintem az a legjobb ha mi magunk figyelünk a testünk jelzéseire…… na és a megérzéseinkre. Az intuícióink nem egy megmagyarázhatatlan misztikum, hanem az agynak az információ feldolgozó munkája. A tapasztalatainkból, a környezeti jelzések sokaságából, szinte észrevétlenül levontja a következtetéseket, és amely kiválóan kiegészíti a racionális gondolkodást. Épp ezért érdemes odafigyelni rá. Nekem például mindig egy kapaszkodó amikor döntésképtelen, vagy határozatlan vagyok bizonyos dolgokba. Rengeteg minden megtapasztalásunk van, millió egy témában, szóval van miből merítenie az agynak.
A focira visszatérve, hallottuk hogy panaszkodnak az európai játékosok a FIFA meccseken, hogy folyamatosan megbetegednek az észak-amerikai ételektől. Nem bírja a gyomruk a sok olyan adalékot ami Európában már régen tiltó listán van. Mindig említem a Costcot, ahol isteni finomságokat vettem, és néha még mindig bevillan egy-egy produktuma, kész, vagy félkész étele, milyen finomak is voltak. Aztán most már van egy olyan ellen Costco oldal is, ami megmondja hogy mondjuk a Blueberry -s bagel nem látott egy szem blueberryt sem, mert mind szintetikus. Vagy a közkedvelt Costco híres grillcsirkéje (rotisserie chicken), amely egy speciális, dúsított sós oldattal( saline), valamint különféle ízfokozókkal és textúrajavító adalékanyagokkal van beinjekciózva, hogy a hús a pultokban lévő hosszas melegítés alatt is puha és rendkívül szaftos maradjon. Ízre isteni csak éppen egészségtelen.
Mi például ha csak tehetjük, vadkovászos kenyeret, péksüteményeket eszünk. Sokkal könnyebben emészthető, nem terheli meg úgy a gyomrot, bélrendszert, nem puffadunk tőle, és nem utolsó sorban sokkal finomabb mint az élesztős termékek. Rendszeresen járunk a piacra, hol a Lehelre, hol a Hunyadira, és hát most ezek mint a kánaán. Olyan termékek, termények vannak hogy az ember szinte mindenből venne, ezért én előre mindig kitalálom mit főzök és ahhoz próbálok hozzávalót venni. Ha nagyon sok kaja összegyűlik, addig esszük a hűtöket míg kiürítjük. Itt mi szinte semmit nem dobunk ki, mondjuk a legjobb minőség hűtőt vettük meg, amiben minden sokkal több ideig eláll mint a hagyományosokban. Már megszoktam a fele akkora sütőmet is mint ami Kanadába volt. Nem sütök már úgysem 12 kilós pulykát, és hát sokkal előbb felmelegszik, és sokkal energiatakarékosabban is működik. Sajnos a sütés még mindig szórakozás nekem, nem tudok róla leállni, pedig nagyon nem kéne hogy itthon legyen bármiféle édesség, főleg most hogy a gyerekek sincsenek itt. Most talán egy kicsit mentek le az élelmiszerárak is, a forint rég nem látott magas értéken van, és az infláció is csökkent valamelyest.
Alexéknak sok a munkájuk, elfoglaltak, mert több mindent csinálnak egyszerre, de élvezik hogy maguk urai, maguk osztják be az idejüket. Többször volt tájfun figyelmeztetés, de mire a kis szigetükre ér, lecsendesedik. Ugyanígy van a földrengésekkel is. Míg Japán északi részén elég gyakran előfordulnak kisebb lökések, addig a déli részen nem észlelhetők. Szeretik az ottani csendes, nyugodt életet, s ha kicsit másra vágynak akkor utazgatnak. Alex augustusba megy Kanadába 10 napra, meglátogatni a barátait, és persze a Fannit. Olyan jó érzés hogy ketten vannak, hogy van testvérük. Akárhogy, és akárhova is sodorja őket az élet de ha mi nem leszünk, ők azért ott lesznek egymásnak, és ez nagyon megnyugtató. Testvér az testvér. Nekem csak féltestvérem van, de még így is érzem a jelentőségét. Ha sok mindenben is különbözünk, de a szívem csücskében van egy speciális hely a részére.
Múlt héten felmentünk a Filozófusok kertjéhez, na meg egy kicsit barangoltunk a Gellért hegy lejtőin. A kilátás a városra pazar, és úgy tudom egész Budapesten az itt lévő Orom utcába vannak a legdrágább négyzetméteres ingatlan árak. Viszont a parkosítás, hát enyhén szólva is elhanyagolt. Kiégett füves területek, kiszáradt virágok, 100 éves padok, amiken látszik hogy már láttak jobb napokat is, de most valahogy nem gondozzák. Igaz ami igaz hogy mióta itt élünk a Városliget mellett azért elég magasra tettem a mércét, mert ahogy itt, ilyen profizmussal gondozzák a parkot, ilyet még Kanadába sem láttam. Minden része amit megműveltek, beültetetek, parkosítottak, top notch.
Tibor egy -egy kinti edzést követően rendszeresen fut fel a Néprajzi Múzeum lépcsőin, és most már azt vette észre hogy egyre több a hirdetéses matrica, grafiti. Volt egy haláleset is, egy fiatal fotós lezuhant és szörnyethalt még télen. Nem lehet tudni hogy csak bravúrosan akart fotózni és kiment a rámpára és megcsúszott vagy direkt ugrott le. Az egész park bevan kamerázva de fent nincs egyse, így múlt héten Tibor irt egy levelet ez ügyben a park gondnokságnak. Meglepően hamar visszaválaszoltak, hogy tudnak róla és hogy tervbe van hogy biztonságosabbá teszik. Ma már azt láttuk hogy az épület egyik fele levan kordonozva mert fent munkálkodnak. Olyan jó ilyet látni, megtapasztalni, amikor nem csak érdemi választ kapsz hanem elkezdik a munkát is.
Azt azért had mondjam még el, hogy olyan jó újból az Uniós zászlókat is látni az épületeken. Lassan de biztosan eltűnnek majd a Vármegye táblák, és a főispánok is. A világ rajtunk röhögött, mert úgy nézett ki, hogy visszaakartak minket vezetni a feudalizmusba. Ma ahogy sétáltunk, több helyen megnyugvással láttuk, hogy a hirdetőoszlop témái is kicserélődtek. Televan kulturális ajánlatokkal, végre olyan hírekkel amiknek hasznát vesszük, nem pedig amiktől görcsberándult a gyomrunk. Minden cserélődik le, és ki. Gőzerővel folyik a tisztogatás, a károk felmérése. Úgy látom lesz dolguk a politikusoknak, tisztségviselőknek stb. a következő évekre is. Puzsér mondta nagyon tömören, és jól megfogalmazva az elmúlt 15 évre a vezető politikusokról, hogy “A hatalom nem eszköz volt hanem cél. Az ország pedig nem cél volt hanem eszköz.”
Tegnap pedig történelmet írtunk. Az M1 televíziós csatorna hírszolgáltatása 2026. július 7-én délután teljesen leállt, miután az MTVA új, ideiglenes vezetése átvette a közmédia irányítását. Előszőr a telefonomon vettem észre a hírt, és hírtelen azt hittem hogy AI által generált a tartalom, de bekapcsoltam a TV M1- es adását és akkor láttam a fekete alapon a közleményt, miszerint:
„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!”
Hát megkell valljam nagyon felemelő érzés volt, látni és megtapasztalni hogy ilyen óriási volumenű dolgok is elkezdtek átalakulni. Eszembe jutott amikor 2024 októberében tüntettünk a Kunigunda utcában a szabad és független media mellett…. És lám nem volt hiába.
Ezen a héten újból megyünk a Balatonra, talán megejtünk egy Libegőzést is, és feltétlen ellátogatunk a Breier farmra, ahol megkezdődött a szedd magad barack szedés is. Már említettem hogy voltunk ott, és vettünk különböző élelmiszereket. Na most nem vagyok egy nagy kolbászos, de életemben nem ettem még olyan finomat, mind amit ott lehet kapni. Azóta kiderítettem hogy a Lehel piacon is megtalálhatók, bizonyos napokon, hoznak fel árut oda is, de mi inkább most kimegyünk a farmra, a barack és az élmény miatt is. Van új kiállítás a Szépművészetiben, azt is jó lenne beiktatni. Most viszont megyek a könyvautómatához ahol felveszem Fábián Tamás siker könyvét a -Bravúros Mutatványok Amiket Senki Se Látott-. Nagyon kiváncsi vagyok rá mert már a könyvhéten is óriási sikert aratott. A szerzőt magát meg egyszerűen imádom, mert szerintem az egyik legjobb független újságíró, régebben az Index, most a Telex munkatársa, és műsorvezetője. Abszolút felkészült, rengeteg riportalanyát hívta már stúdióba beszélgetésre, minden pártól és hovatartozástól függetlenül. Számomra az egyik olyan újságíró akivel még a kényes, idegeket felborzoló tartalmakkal megrakott riportműsorok is nézhetők a végtelen nyugalma és felkészültsége miatt. Ajánlom még figyelmetekbe Vida Kamillát aki költőként, és a közéletben is rendkívül aktív. Közéleti műsorokban gyakran dolgozik együtt politológusokkal, és elemzőkkel, de az ő elsődleges háttere az újságírás és a költészet. ( Ő vezette a Vétó című politikai elemző műsort Ruff Bálinttal, aki időközben Magyarország Miniszterelnökséget Vezető Minisztere lett).
Ezekkel a gondolatokkal zárom most a beszámolóm. Irány a vízpart!! Mindenkinek felejthetetlen nyári élményeket kívánok, sok-sok dolce far niente-vel. ♥️
