Junius közepe, beköszöntött az igazi nyár. Daisynek pár nappal ezelőtt lett volna a 17 szülinapja. Azt mondják az idő segít az elvesztése feldolgozásában, mégis nagyon nehezen megy ez nálam. Persze már nem siratom mindig, de így az biztos még nem hiányzott senki. Embert is beleértve. Persze most lehet hümmögni, hogy hát még is “csak egy állat”, de én ezt másképp látom, mert az a lényeg hogy őszintén mit érez az ember az elvesztésével. Az biztos hogy a játék uszkárok egy más dimenzióba vitték az én állati szeretetemet. Mióta együtt élünk a Tiborral mindig volt valamilyen állatunk, és tudva levő hogy én mindig macska párti voltam. Ami megváltozott. Ha mégegyszer állatunk lehetne akkor a Daisy hasonmását választanám. Persze lehetne, de most ez egy tudatos döntés hogy nincs. Ez a szabadságunk ára. Egyenlőre egyébként sem tudom másképp nézni a macska-kutya tartást mint hogy max. 15-18 év amíg velünk lehetnek, és akkor már nagyon kitoltam a élethatárukat. Ennyi időre tudunk tervezni jobb esetbe, és azt azért tapasztalatból is mondom, hogy ne nagyon reménykedjünk hogy mondjuk 18 év után csak az egyik napról a másikra békésen elalszik egy állat , hanem azt valami igen próbára tevő időszak előzi meg. Szóval most egyenlőre marad a csak kettecsként állapot.
Itt jut eszembe hogy amikor hazajöttünk a Covid vége felé , írtam hogy kutyaszámlálás volt és csak Budapestre 700 ezer kutyát számoltak. Ahogy azóta eltelt 5 év látszik hogy mennyien csak a COVID miatt lettek akkor kutyatartók, mert azóta negyedére csökkent az állomány. Kihaltak, kiöregedtek, így szemmel láthatóan sokkal kevesebb kutyás van. Ami jó is szerintem mert az már igencsak túlzás volt.
Az állatok közelségét, szeretetét persze nem tudja semmi pótolni. Mi is elkezdünk gondolni, hogy oké ha nincs bent a lakásba, akkor kint a kertbe milyen állatot lehetne becserkészni, de a próbálkozásaink nem igen sikerültek. Vettünk madáretetőt, magokat, avval a meggyőződéssel hogy akkor idecsalogatjuk az ablakba az énekesmadarakat. De csak nem jöttek. Nővérem mondta hogy tegyünk ki diót . Na arra megjelentek nagy hanggal, robajjal, a szarkák akik elzavartak minden más madarat. Amikor ez megszűnt, előjöttek ugyan az énekesmadarak, de a Tibor közbe meghallotta a rádióban hogy pont ebben az időszakban nagyon káros etetni őket maggal, mert lustáságból a fiókákat is avval etetik és azok elpusztulnak, mert csak állati fehérjével tudnak táplálkozni ( kvázi a szülőknek gilisztát, rovarokat stb. kell begyűjteni a táplálásukhoz) a magokat nem tudják megemészteni. Aztán jött a sün etetésem, amit a kertbe fedeztem fel, de aztán egyik éjjel valami hihetetlen orditást hallottam, amit még soha, és kiderült hogy a híresen kártékony nyestet is sikerült idecsalogassam. Ezek mindenhova befészkelik magukat és mindent megesznek, még a gépjárművek elektromos vezetékeit vagy gumicsöveit is. Szóval most hátrébb léptem, más ötlet híján nem próbálkozom egyenlőre.
Egyébként itt van a közelünkben az állatkert. Én jó ideje nem szuportálok semmilyen állatkertet, de 5 éve elmentünk azért egyszer a budapesti állatkertbe, ahol viszont alig láttam állatot. Visszaemlékeztem gyerekkoromba milyen nagy szám volt a pesti állatkert , szinte besem tudtuk járni annyi látnivaló volt. Most drága is, és enyhén szólva is hiányos. Eszem- bejutott egy jó sztori ami már kétszer megismétlődött az elmúlt években. Az egyik pingvin valahogy kijutott az állatkertből, és előszőr nem ment messzire csak a városligeti tóig, és nézelődése célpontjául az egyik étterem asztalát választotta ki. Ott várta be hogy “ hazavigyék “. Másodszor meg beállt mint valami közlekedés irányító rendőr az Andrássy végére a Hősök terénél a Dózsa György útra. Ott cserkészték be. Még jó hogy mint a kettő eset happy end lett.
Borús idő van ma, készülünk a napokban beinduló kánikulára. Hát én evvel a 20-25 fokokkal ellennék de ez nem kívánság műsor. Most már teljes pompában a növényzet, mindenütt virág és virág illat lengi be a környéket. A Balcsi egyenlőre nagyon tiszta, kellemesen meleg a vize, és mivel még nem indult be a szezon meglepően kevesen is vannak. Most már hogy bejött a fürdő idő, rendszeresen járunk le a Balatonra. Mindig hétközbe megyünk, és megpróbálunk egy héten egyszer legalább lejutni. Mostanában a déli partja járunk mert ott sekélyebb, tisztább, és csendesebb a víz, így nekünk tökéletes a floaterbed-be ringatózni. Amik nekünk vannak még Kanadából hoztuk és megkell mondjam ilyen jót úgy anyagra, kinézetre, kényelemre, nem is láttunk azóta sem, pedig itt is van jó pár fajta. A leégéssel kell vigyázni mert a vízbe relaxálva az ember úgy érzi, hogy időtlen időket eltudna ott kényelmesen tölteni, mivel a víz hűsít, a lebegés megnyugtat…. És hát időnk is akad. A déli parton néha 50-100 métert is kell menni, míg olyan mély vizet találunk ahol úszni is lehet, de minket ez nem zavar. Az északi part hirtelen mélyül, szinte állandóan viharosabb a víz, nagyobbak a hullámok, és ezért nem is látszik annyira tisztának mint a déli parton, plussz ha akar csak Alsóörsig megyünk el északon, akkor is min. háromnegyed óra plusz az út. Nekünk a siófoki aranypart vagy a Sóstói Strand van a legközelebb ,így az M7-en, egy nem forgalmas időszakban , 1 óra alatt lent vagyunk a házunktól. Napernyők, székek, és ami általában kell minden bevan készítve a kocsiba, szóval nagyjából állandóan indulásra készek vagyunk. A Balatonon ahol eddig voltunk nem láttam vízhiány, de a Velencei -tó élvezhetetlen, szinte gusztustalan. Annyira nincs víz hogy vagy 50 métert kell a partól besétálni hogy egyáltalán vizet tapintsunk, de a színe, minősége sem bizalomgerjesztő. Most hallottam próbálnak intézkedéseket hozni a megmentésére, de elég szkeptikus vagyok mert minden évben egyre nagyobb a szárazság. Nem irigylem azokat sem, akik Spanyolba költöztek mert ott meg egyenesen elviselhetetlen a hőség. Az ország jelentős része az elsivatagosodással néz szembe. Szerintem szélsőséges időjárásban élni hónapokat sehol nem kellemes, legyen az hideg vagy éppen meleg.
Jó lenne ha most a rendszerváltás miatt sokan hazajönnének, amire már vannak jelek. Rengetegen hagyták el Magyarországot az elmúlt 15 évben, többségébe a kormány intézkedései, a Fidesz politikája miatt. A Fidesz megmaradt, de jócskán megcsappant tagjai, akik még nyílt politikai felvállalást tettek, és mondjuk ott vannak a parlamentbe vagy a mindennapi politikai életben, leragadtak a gyász első fázisába. Semmi belátás, megbánás, változás. Felmérések szerint az emberek 20%-a sem áll ki már mellettük. Egyre kellemetlenebb hallgatni őket, mondjuk a parlamenti felszólalásaikban, mert látszik hogy nem együttműködni szeretnének az ország fejlődése érdekében , hanem még mindig megy a hazudozás, a hárítás. Páran akik a legnagyobb károkat tették be sem járnak, szeretnének teljesen kibújni a felelőség vállalás alól. Orbán, aki szintén nem vette fel a mandátumát, avval dicsekedett, hogy ő szereti még a hibáit is. És ez az ember a Fidesz első számú embere. Mindig előjön valami orbitális hülyeséggel. Már szerintem a Fideszesek is azt várják mikor megy már nyugdíjba, mert csak úgy van esély egy valamiféle párt megújulásra.
Egyébként most az új kormánnyal, bizakodóan, és megnyugtatóan jól haladnak az ország dolgai, és a Tisza hihetetlen sebességgel söpri ki a szemetet. Átgondoltam, de határozottan számolják fel a korrupció minden formáját, számoltatják el azokat akik szétlopták az országot, igaz ez utóbbinak még nagyon az elején vannak. Mindenről tájékoztatva vagyunk. Nagyon jó és megnyugtató most ebben a tudatban, és hangulatban élni.
Ami most minket érint az intézkedésekből, és bárcsak minden kívánságom így teljesülne, az az hogy nem hozzák le a Nemzeti Galériát a várból, szóval nem épül új épület a Ligetbe ( az új Nemzeti Galéria építését 2022-ben Lázár János egy tollvonással lefújta, csak „elfelejtett” szólni). Helyette végre felszámolják a csúfolkodó elkerített részeket, és befejezik a park elmaradt parkosítását.
Bár ugyan nem terveztem Erdélybe menni de meglettünk hívva egy társasággal. Csábító csak éppen mostanában olyan sok lett a medvetámadás,( volt halálos is ) hogy nem merem elmesélni a Tibornak,mert ugyan van medve sprénk , de ha megtudja a statisztikát biztos nem jön. Brassó belvárosába is be-be tévednek a macik, de kisebb hegyi településeken meg már egyenesen otthon érzik magukat. A vidéki embereknek már nem csak riasztó, hanem rendes fegyverük is van mert a medvék még a lovakat is gyilkolják. Huha! Még így leírva is ijesztő. Gyerekoromba sokat kirándultunk a szülőkkel, rokonokkal a Kárpátokba, és szedtük az őzlábgombákat, a szamócát. Most ugyanezt nem merném megtenni.
Emlékszem mikor Kanadába vagy 30 éve a Sziklás hegységbe kirándultunk, a Tibornál volt egy kisbalta. Kérdezték is hogy mi a célja vele, ha esetleg a medve ellen hozta volna magával. Mire azt válaszolta, hogy az a kézlevágásához kell, mert akkor azt dobja oda a medvének, a menekülés reményében. Hát morbid de van benne valami.
Egyébként nem tudom ki hogy van vele, de én észrevettem magamon hogy a félelem érzetem egy másik síkra lépett. Nem csak hogy sokkal óvatosabb vagyok, és míg fiatalkoromra egyáltalán nem volt jellemző, mostanra kialakult egy elég erős klausztrofóbiám, és egy akrofobiám is. Tucatszámra voltam olyan gerinc MRI-okon amik akár egy-másfél óráig is eltartottak, de soha nem volt a vizsgálattal panaszom. Most a legutóbbinál viszont már alig tudtam uralkodni magamon hogy ne essek pánikba, úgy hogy megfogadtam hogy ezután csak részekre elosztva, szakaszosan, különböző időpontokba csináltatom meg a vizsgálatokat. Vagy akár 6-7 évvel ezelőtt is, rendszeresen jártunk olyan helyeken ahol a szikláról lógattam a lábam a mélybe, vagy másztam fel magas helyekre, és néztem le, szédülés nélkül. Na most ez már nem megy. Persze tudom hogy az életkorban apró változások történnek a látásban, az egyensúlyérzékben, a reakció időben, és az agy ezt érzékeli, és ezért óvatosabban reagál a magas, vagy a szűk környezetre, csak nálam ezek a változások nem folyamatosan következtek be, hanem szinte egyik-napról a másikra. Az idegsebészem ” megvigasztalt ” hogy ez mind összefüggésben lehet a gerincvelőmben történő folyamatokra, amiken viszont nem igen tudok változtatni.
A napokban elkezdtük nézni a FIFA meccseit, többek között a Kanada- Bosnia Hercegovina mérkőzést is. Hát a magyar kommentátorok nem voltak elnézőek egyik csapattal sem, sziporkáztak a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb beszólásaik. Igaz ami igaz, rettentő színvonaltalan mérkőzés volt. Mondta is a Tibor hogy na ezek közül egyik se lesz világbajnok. Kanada bekerült, mivel rendező ország, de nem a teljesítménye alapján. A magyarok megint lemaradtak, pedig milliárdok mentek el az elmúlt évtizedekben a magyar futballra…mindhiába. Persze ott ahol a MiniNapoleonnak a kertje végébe saját Makovecz Imre tervezte stadionja van, mit várhatunk. Mármint nem a színvonal hanem a pénzkidobást illetően. Emlékszem amikor elvittük anyósom a Alcsúti Alboretumba, és az úton megláttuk a stadiont, és a körülötte épült épületegyüttest, majd leesett az álunk. Még Fidesz szavazók voltunk, mondtuk is hogy – na ezt nevezem, a semmi közepén is ekkora fejlődés. Csak a kisvasútnál jegyezte meg egy őr elég nem tetszően, hogy na ez az a vasút ami nem megy sehonnan, sehova, senkivel. Akkor még nem értettük…..mondjuk egy árva lélek nem volt ott, rajtuk kívül. Állótag unokákat vonatoztatott rajta a kis zsebputyinunk, olyan mozdonnyal amit valahonnan ahol viszont tényleg kellett volna, egyszerűen csak lecsatolták, áttelepítették.
Hirtelen eszembe jutott amikor Bödöcs egyik stand up előadásán, sziporkázta a diktátorunk névváltozatait…mint orbanescu, törpediktátor, miniduce, felcsúti törpe, turulgombóc, kolostormalac, teszkós Napóleon, csuti csótány, és még sorolhatnám. Annyira találó és nevetséges mindeggyik. Hallottam hogy újraszerveződésük alkalmával összejött találkozón Orbán azt mondta, hogy „nem ,és nem mond le”. Az pedig a még megmaradt Fideszesek veszte lesz. Nincs helyettese, mert egyedül ő indult a vezető posztért. Kérdem én! Milyen lehet a többi ha őt választják a legjobbnak maguk közül? Bayer Zsolt is már biztonsági emberekkel mer csak kimenni, bár nem tudom ha eddig nem félt akkor most mitől? A felesége az Országos Vérellátó Szolgálat feje volt…… lemondott. Most már a nagy nyilvánosság előtt is kiderült, és nem csak az állandóan panaszkodó bennfentesek előtt ,(akiknek a folyamatos feljelentései egyébként állandóan zárt ajtókba ütközötek) hogy még a vérünkkel is kereskedtek. Ennek eredménye volt az állandó vérhiány, hogy előfordulhattak olyan esetek is, hogy x-y , ismerősöktől, idegen emberektől kért segítséget, hogy adjanak vért számára a műtétjéhez.
Az az igazság hogy érzem hogy túl sokat írok a magyar politikáról, de nagyon nehéz lepattanni róla, mert benne vagyunk nyakig a történésekben. A mostani kormánynál megváltozott a kommunikáció, mert folyamatosan kapjuk a híreket, újabb fejleményeket, arról hogy min dolgoznak, min változtatnak, mik a tervek és a megvalósítások folyamata stb. Napi szinten informálva vagyunk szinte minden lépésről, mert kapcsolatba maradnak az emberekkel. Ez is óriási változás.
Szinte naponta hallok olyan dolgokról fejleményeket, amik előtte nálam is kiverték a biztosítékot. Mondok egy példát. Ma pl. közölte Vitézi Dávid hogy Orbánék, 35!!!!!! évre koncesszióba adták, Mészáros Lőrinc egyik cégének az autópálya építéseket, üzemeltetéseket, tehát onnantól nem az állam felel érte. Így tudták azt megcsinálni hogy a törvénybe foglalt maximum 8 km sávlezárás, forgalom elterelés helyett, még mindig van olyan szakasz az M1 -en ahol 42 km terelés van évek óta. Ott ahol életveszélyes közlekedni, és ahol 2 hete 8-an meg is haltak emiatt. Ezt a max. 8 km-es gyakorlatot oldotta fel tavaly az Orbán kormány, éppen abban az évben, amikor a Mészáros féle koncessziós társaság elkezdte az M1-es három sávúsítását. Értem én hogy nyílván a magán helikopterek, meg a repülők, jachtok amikkel a NER közlekedik nem ott járnak, de hát erre mondják hogy azért a lófa……nak is van vége. Szinte minden Minisztériumba úgy fogalmaznak, hogy bárhova nyúlnak ragad a „mocsoktól”.
Ígérem hogy megpróbálok majd új, pozitiv változásokról írni a közeljövőben. Biztos vagyok benne hogy ami folyamat most elkezdődött, és amit olyan jó megtapasztalni, abból bőven lesz beszámolnivaló.
Ünnepi könyvhét volt, ki is mentünk , de most nem vettünk semmit. Újabban elkezdtem használni a Szabó Ervin Könyvtár könyveit. Nagyon jó, mert mindent meglehet találni , és a városba mindegyik könyvtárát használhatom. Hozzánk közel van a Lövölde téri könyvkiadó automata is, ami már létező szolgáltatása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak, és nem csak a megrendelt könyveket lehet felvenni hanem a kiolvasottakat is elég csak oda visszalvinni. Ez nagyon kényelmes megoldás. Sokszor jobb kikérni a kívánt könyveket, mert ha csak random választja ki az ember, nagyobb az esély arra hogy nem találkozik az ember ízlése a hazahozott könyvvel.
Hétvégén lesz a Múzeumok Éjszakája. Nem csak a múzeumok vesznek részt hanem beválasztott galériák, művelődési helyek, művészeti központok. 470 intézmény, közel 3100 programmal. Ez az ország legnagyobb kulturális eseménye. Idén a tánc, a gasztronómia főszereplő, így a mi galériánkba is. Tibort, és a nálunk fellépő táncművészeket is meghívták a tv-be, élő adásba holnap egy 10 perces bemutatásra, elbeszélgetésre.
Holnap 63 éves leszek. Most elég jó a hangulatom, úgy hogy, úgy látom nem kell ezt most nagyon feldolgozni. Ma éppen, amikor belenéztem a tükörbe, pont egy 63 éves nézett vissza rám, aki hálás és elégedett az élettel, akit szeretnek, aki valakinek a szívmelegében él, és úgy érzi az az otthona, és aki sokszor mantrázza -George Elliott sorait, miszerint ……
„Sose késő azzá válni, aki lehettél volna”
Így hát kívánom hogy ez legyen a fonal a következő éveimre is. 
ui: Ez a két kép, az eredeti, 1982-ben rólunk készült foto, akvarell másolata.
