Bárcsak áttudnám adni azt a hangulatot ami most már napi szinten megérint itt Budapesten. Csodálatosak az estéink, változatosak, programdúsak, valahogy olyan érzés mint amikor még gyerekek nélkül élveztük a fiatal éveinket, vagy amikor ketten utazgattunk. Kicsit lelkileg visszafiatalodtunk. Tombol a nyár, sűrű, változatos a növényzet és a hársfák illata beteríti a zöldövezeti részeket. Mesés a légkör. Annak ellenére hogy egy éve itt vagyunk, mégis sok megtapasztalás úgy ér minket mint amikor idegen országba, városba látogatott az ember. Szivjuk magunkba az új impressziókat és örömmel raktározzuk el a szebbnél szed élményeket, amikkel aztán esténként álomba ringatjuk magunkat. Előbb is jöhettünk volna. De hát ugye nincsenek véletlenek, és nincs az sem hogy – mi lett volna-, mert az volt ami volt. Nekünk itt ez a második nyarunk de igazából az első teljes, mert tavaly ilyenkor még a vár aljában, egy bérlakásba érkeztünk és laktunk egy jó hónapig, tele ügyintézéssel, lakáskeresési mizériával, átállási nehézségekkel, és még sorolhatnám. Daisyt egy pillanatra sem hagytuk egyedül , kocsink még nem volt, jószerivel a városból sem mentünk ki . Amikor végre beköltöztünk ide, a dobozokból és a kipakolási, berendezési munkákból ki sem láttunk, többé- kevésbé azt a két- három boltot ismertük a környéken amit a mindennapokban használtunk. 700 fölött volt a listázott dobozaink száma, amik ugyan kategorizálva voltak, de mivel nem tudtuk előre hogy milyen lesz az új otthonunk így előre kiválogatni sem tudtuk hogy mire lesz szükségünk is mire nem. Hónapokig ment a dobozcsere, idehozás, szelektálás, visszavivés. 31 éve három útitáskával ( abból is kettőbe a Fanni játékai voltak) mentünk ki Kanadába. Minden ingó-inatlant magunk mögött hagyva, így most úgy gondoltuk hogy mégegyszer ezt nem tesszük meg. Azt hittem felkészülten állunk neki a lakásnézésnek mivel már Kanadába vagy egy évig tallózgattam az ingatlanpiacon, de a realitás egész más képet festet mint amit a lakás-ház market mutatott. Elkezdtük szűkíteni a kört, hogy melyikünk mihez ragaszkodik, mihez nem, hogy legalább nagyjából tudjuk hogy milyen jellegű ingatlant fogunk keresni. Tibor jószerivel rámhagyta a választás jogát , mondván neki majdnem mintegy csak jöjjünk. A vidéket rögtön kilőttük , sőt a kertes házat is. Nem akartunk már kerteszkedéssel, ház körüli és minden olyan jellegű munkával foglalkozni ami egy kertes házhoz nélkülőzhetetlen. Elég volt ebből 21 év. Több a karbantartas, több a kiadás. Egyszerüsődni szerettünk volna. Olyan lakást találni ami bőven elég a mi kényelmünknek, de nincs kihasználatlan tere. Bár Magyarországon a vidék is felfejlődő tendenciát mutat , és a nagy vidéki városok is kezdenek felzárkózni a fővároshoz, de azért Budapest az még mindig a ország mozgatórugója, kulturális központja. Álmom volt a nagypolgári lakás, hófehér falakkal, nagy belmagasággal, minimalista stilussal, díszítésként csak Tibor egy -egy kortárs képével. A minimalista elképzelés megvalósítása nem sokáig tartott, mert hétről hétre ahogy előkerültek dolgaink csak hoztuk, hoztuk és képtelenek voltunk visszacsomagolni. Annyi, de annyi töltete ,története volt bizonyos daraboknak hogy képtelenek voltunk nem beépíteni a mindennapjainkba.
Az ingatlanpiac elég átláthatatlan, néha zavaros. Jó tájékozódni több felöl is a hiteles árakról mert sokszor nagyon magasra teszik a mércét, alkudni szinte kötelező. Mivel rengeteg magyar és külföldi, ingatlanba fektet be, látszatra széles a választék a marketen de nagyon sokan csak próbálkoznak, igazán nem is akarják eladni. Nagyon sok tulaj egyszerre keres vagy bérlőt vagy vásárlót, de az mindenképpen igaz hogy a legtöbb ráérős. Kanadában ha egy ház, lakás eladódott rögtön törvényszerűen leveszik a listáról, itt nem. Nagyon sokszor fenthagyják az ingatlancégek mert jól fest a portfolióikba és ha valaki érdeklődik akkor kimagyarázzák magukat.
Úgy gondolom mi megtaláltuk azt amit kerestünk, bekuckóztuk magunkat, bárhonnan jó érzés haza jönni. Élvezzük a környéket, a hangulatát, a sok zöldet, a csendet, a tömegközlekedést, hogy minden közel van , jól és gyorsan megközelíthető. A ráadás a Liget ami napi szinten az életünk része, és amit álmodni sem mertünk volna ,olyan csodás szép lett.
Nekünk mindig is fontos volt az otthon, kellett egy bázis ahol minden körülmények között jól tudtuk magukat érezni. Éppen ezért bármennyire is időközben változott az ízlésünk , minden lakást, házat úgy rendeztünk be hogy olyan hangulattal bírtak ami még a barátainkat is megfogta. Hozzánk mindig mindenki szívesen jött, és maradt. Nem ritkák voltak a félnapos vendéglátások, amit már nem bírnánk energiával, de akkor ott nagyon jó idők voltak, kellemes emlékek.
Sokszor, itt még mindig nem tudom hol vagyok. Néha olyan ijesztő hogy hány másodperc kell arra hogy rájöjjek hogy akár én vagy hozzám közel álló emberek éppen hol vannak. És nekem még mindig minden Kanadába van. Még Magyarország is. Tudathasadásos egy állapot. Gondolom és remélem ez idővel majd rendeződni fog. Emlékszem hány évtizedig vissza-visszatérő álmaim voltak Kanadába az itthoni röntgenes éveim. Sírva kértem szinte minden alkalommal a főnővért hogy vegyen vissza a munkámba. Mosolygott és mindig visszavett. Talán egyszer kellett volna egy nem, ahhoz hogy ez megszakadjon ez a valóságszerű álom, de nem így történt. Olyan hálás voltam neki hogy anyám helyett anyám volt a fiatal , aktív dolgozó éveimben hogy amíg kint éltünk Kanadába is, egy évben kétszer legalább beszéltem vele telefonon. Öreg korában kiköltözött az osztrák határ mellé hogy közelebb legyen az unokájához. Mindig tervezgettük hogy ha majd több időt leszek itthon akkor lemegyünk hozzá, meglátogatjuk…..és mire most valóban több időt vagyunk itt és hazaértünk már nem várt meg.
Szóval nem könnyű érzelmi síkon megélni a változásokat. A nehézség az hogy egy kicsit elveszítettem önmagam egy részét is, aki a régi életemben voltam . Emberek, sokszor elfordulnak, mert nem tudnak mit kezdeni avval a ténnyel hogy változtattam. Elkell fogadni hogy mindenki a saját fejlődési állapotának aktuális szintjén reagál a környezetének történéseire, ami nem mindig azonos az enyémmel. Új fejezetet nyitottam, amibe a régiek közül már nem mindenki fér bele. Új szerep van, új élethelyzet, egy újjászületés fájdalma és boldogsága.
Szerencsés vagyok hogy olyan párom van aki mellett sosem érzem magam egyedül. Annál borzasztóbb nem sok van mint amikor valaki párkapcsolatba él és mégis egyedül érzi magát. Mi mindig is nagyon jól megvoltunk ketten is. Egy síkon mozgunk, lényegében ugyanolyan ideológiákkal tekintünk a világra, és mindketten ugyanazokat tartjuk fontosnak a mindennapi életben ahhoz hogy minden napból a legjobbat tudjuk kihozni. Az ember társas lény. Kutatják az örök fiatalság elixírét, pedig olyan egyszerű. Nem azt mondom hogy egy boldog tartós párkapcsolattal örök fiatalok tudunk maradni, főleg nem fizikailag, de lelkileg mindenféle képpen egy rásegítő.
Azt mondják a karma körbeér. Hogy mindenki azt kapja amit megérdemel. Hogy az élet nem hagy kiegyenlítetlen számlát, és balanszba teszi az életed. Nekem a legjobb jóindulattal sem volt felhőtlen, boldog gyerekkorom, és az eddigi felnőtt éveim alatt, az élet maga sem volt mindig egyszerű, kiegyensúlyozott időszak, de egyvalami majdnem 40 éve biztos támpont, a nyugalom, a biztonság szigete, ez pedig a férjem. Ő adja meg a balanszot. Ez a tény az amit ha nem is veszek természetesnek de legbelül érzem hogy ezt kaptam cserébe a korábban történtekért. Persze ebben van tudatos választás is hiszen már fiatal korom óta érzékeltem hogy szerintem egy nőnek három nagyon fontos dolog van ami a tartós, boldog párkapcsolathoz nélkülözhetetlen, ahhoz hogy időnként az ember visszatudjon szerelmesedni saját párjába , ez pedig:
1. – hogy biztonságba érezze magát a férje mellett,
2. – hogy feltudjon nézni rá, hogy büszke legyen rá. Ennek sok összetevője van, ilyen, ahogy él, amilyen az életszemlélete, ahogy a családjával, másokkal törődik, ahogy a karrierjét építi, és meg sorolhatnám.
3. Végezetül hogy legyen humor érzéke. Ha humor van, az rengeteg mindenen átsegíti az embert. Egy kapaszkodó, egy olyan valami, amivel a problémákból, a negatív történésekből is teljesen más szemlélettel rugaszkodik el az ember még a legnehezebb időkben is. Ami felemel és nem a földbe nyom.
Nálunk nics olyan hogy külön utakon akarnánk járni, de mindig megadtuk a másiknak az elkülönülési lehetőséget, a szabad teret, az olyan perceket, órákat, néha napokat is amikor a másik nincs állandóan a párja nyakában. Persze ez is most csak egy elkanyarodó téma, erről rengeteget lehetne beszélni, írni. Ha jó és kiegyensúlyozott egy kapcsolat akkor kinek mi a fontos, miben látja élete párját ideálisnak. Nekem ezek voltak és lesznek is az alapok.
Közbe beesteledett. Napközbe meleg idők vannak, így most már rendszeresen előfordul hogy a Daisyvel este megyünk sétálni mert ő sem bírja a kánikulát. Néha ilyenkor vesszük nyakunkba a várost, csinálunk programot, vagy kimegyünk valahova vacsorázni. A magyarok nem hazudtolják meg magukat, így az étkezési lehetőségek széles skáláját kapjuk. Az étkezdék változatosak, az ételek ínycsiklandozók, jó minőségűek. Az árak ugyan egyre magasabbak, de az alapanyagok is, ezért a mi esetünkben pl. nem mindig kifizetődő ha otthon eszünk. Az éttermek túlzás nélkül 95 százaléka kutyabarát , sőt olyat is láttunk hogy külön menü van részükre is. Ez nagy öröm, és Kanada után teljesen szokatlan, mégis nagy könnyebbség, mert így nem okoz gondot a Daisy, ha bárhova megyünk és magunkkal visszük. Egyébként itt mindenhova belehet vinni a kutyákat , meg a boltokba is. Gondolom az egészségügyi intézmények lehetnek kivételek de még abban sem vagyok biztos.
Most lassan befejezem. Megkezdődött a nyár, így mindenkinek kellemes, kikapcsolódós időket, békés, tücsökciripelős , borozgatós estéket kívánok.
