A közkedvelt zserbót, egész éven át, különösebb alakalom nélkül is sütjük. Népszerű, kedvelt, magyar eredetű sütemény. A jó zserbó egyik ismérve a sok dió, a jóféle házi baracklekvár és a puha tészta. A dió, a lekvár és a csokoládé csodás harmóniát alkotnak.
A tészta alaphoz:
250g finom liszt, 250 g rétes liszt, 125 g hideg vaj, 125 g hideg sertés zsír, 100 g porcukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 csipet só, 1,5 dl tejföl, 25 g élesztő, 1 egész tojás
Töltelékhez:
300 g darált dió, 200 g porcukor, 1 citrom reszelt héja, 1 csomag vaniliás cukor, 300 g jó minőségű sárga baracklekvár, 200 g tortabevonó csokoládé, 2 evőkanál olaj
Elkészítés:
A langyos tejfölbe elkeverjük az élesztőt. Félretesszük, és addig összekeverjük a kétféle lisztet a kétféle zsiradékkal.Amikor kis borsónyi szemcsékre összeáll akkor hozzáadjuk a csipet sót, porcukrot, vaníliás cukrot, a tejfölös élesztőt és az egy egész tojást. Jól összedolgozzuk. Lisztezett felületre tesszük és a kezünkkel megformáljuk majd fóliába és hűtőbe tesszük. Lehet akár 24 órát is bent tartani de kb .1 óra pihentetés is elég. A lényeg hogy egy kicsit ismét a zsiradék hűljön és a tészta egy kicsit keményedjen.
Addig ledaráljük a diót. Összekeverjük a porcukorral, a reszelt citromhéjjal, vaníliás cukorral.
Sütőpapírral kibélelünk egy kb. 30×40 cm-es tepsit/sütőlapot.
A tésztát 4 részre vágjuk , cipócskákat-hengereket gömbölyítünk belőlük. Lisztezett munkalapon tepsi nagyságúra nyújtjuk az első cipót, a tepsibe terítjük, megkenjük a baracklekvár 1/3-ával, és megszórjuk a cukros dió 1/3-ával. Tetejére fektetjük a második cipóból nyújtott lapot, megkenjük a baracklekvár felével, megszórjuk a cukros dió felével, aztán a harmadik cipóból nyújtott lap , a maradék lekvár és cukros dió következik, végül a negyedik tésztalap. Tetejét villával megszurkáljuk, a széleket lenyomkodjuk, konyharuhával lazán letakarjuk, és1o percet pihenni hagyjuk.
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, és középső bordamagasságon 35-40 percig sütjük a tésztát. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, aztán betakarjuk sütőpapírral, egy másik tepsit fektetünk a tetejére, és óvatosan, de határozott mozdulattal megfordítjuk – így a tökéletesen sima alja kerül felülre, tehát ez lesz a teteje.
A mázhoz a csokoládét felaprózzuk, meleg vízfürdőbe állított lábaskában felolvasztjuk, simára keverjük az olajjal (hogy hígabb és kenhetőbb legyen). A tésztalap tetejére öntjük, egyenletesen elsimítjuk , és hagyjuk egészen megdermedni. Én az étcsokoládé megdermedése közben egy kis fehér csokit is olvasztottam külön amit az étcsokira csöpögtettem és egy fapálcika segítségével mintáztam. Kicsit mutatósabb, kicsit más. Fogyasztásig hűvös helyen, de nem a hűtőszekrényben tároljuk.
Tálalás előtt forró vízbe mártogatott, szárazra törölt késsel szabályosan körbevágjuk a tésztát, és tetszés szerinti kockákra-szeletkékre vágjuk. Sokáig eltartható, idő haladtával egyre finomabb lesz. Mélyhűthető!
