Rekkenő hőség van. Víz mellett is nehéz elviselni ezt az időt mert ahogy megszáradunk rögtön elkezd hevülni a testünk. Óhatatlanúl is a benti hűs lakásba kívánkozunk. Bár nem esztétikus darabok a falon az európai légkondicionáló berendezések, de sokkal jobb a rendszer mint észak Amerikában. Itt ugyanis a fenti légteret hűti előszőr, ahova a meleg felszáll , és nem a padlóból jön a hideg. Ez utóbbi szerintem egészségtelen, számtalanszor mi is megfáztunk a használatától, mert túlhűtöttük a lakást mivel fej magasságban még mindig meleg volt, miközben a lábunk meg szétfagyott. A Tv -be éppen a Wimbledoni elődöntök mennek és látom hogy tollkabátba ülnek sokan. Holland barátaink is arról számoltak be hogy 15 C fok sem volt mikor eljöttek, és itt meg hőség riadó. Legyen szó éjszakai legmagasabb minimum értékről, vagy maximum rekordról – sorra dőlnek meg a melegrekordok. A következő napokban sem lesz jelentős változás, s már 41, 42 fokok is lehetnek, így az abszolút melegrekord is megdőlhet.
Kérdés! Azt a ruhát amit max. 30C fokon lehet csak mosni, lehet 40 C fokon teregetni? 🙋🏻
Az előbb pont egy telexes cikket olvastam arról, hogy sem a János kórház Ortopéd műtőjében, sem az Uzsoki-ban nem működnek a műtők, mert nincs klíma, és 35 fokban nem operálnak.Valamilyen központi rendszer meghibásodása lépett fel, amit még nem fixáltak meg, egyenlőre nem tudni miért. Valaki válltöréssel és műtétre várakozással, a barátai, ismerősei és általa összedobott pénzből, saját maguk akarták megcsináltatni a klímát a Jánosban de visszautasították a felajánlást mondván hogy a “ Belügyminisztérium nem szereti a magán akciókat “. Hát a kurva annyukat! És már keresztül is ment a fejemen milyen módszerekkel sikerülne talán rávenni a magasabb pozicióba ülőket, hogy valamilyen pozitív megoldás mégiscsak szülessen. Csak kívánni tudom hogy velünk ilyen ne történjen meg, miközben persze aggaszt hogy ilyen lehetetlen állapotok mégis bekövetkeznek.
Megértünk egy változásra. De azt hiszem nem csak Magyarország hanem a világ sok része. Nem tudok elmenni az USA-ban történtek mellett sem, ahogy az elnökük pl. tegnapelőtt sajtótájékoztatót tartott. Annak ellenére hogy Zelenszkij-t összekeverte Putin-nal és hogy Trump-ot mondta saját Vice President-jének, a CNN azt a következtetést vonta le hogy nem is volt olyan rossz, mint a múltkori Presidential Debate. És ez az USA elnöke, akinek kulcsa van a piros gombhoz. Manapság hiába dolgoznak több százan azon hogy Biden egy értelmes mondatot mondjon, mégis bármilyen megnyilatkozása olyan mintha a South Park-ból néznék egy epizódot.
Mi kis döbrögink is béke Mission van, miközben lábbal tapossa ő és a csatlósai az itthoni békét, demokráciát. Pont azon gondolkodom hogy azt a pénzt amit elköltenek a Magyar Péter lejáratására abból bőven megcsinálhatnák a klímákat is. Hát van hova fejlődni.
Kocsink még mindig nincs kész, még szerencse hogy lehet használni. Várjuk a rendőrségi végzést. Illetve a biztosítónak kell ez a papír. Beszéltünk avval a rendőrrel aki az ügyet kezeli, most éppen azon vannak hogy visszanézve a balesetet, végleg bevonják a csaj jogosítványát. Kaptunk egy papírt még ott a helyszínen ahol a rendszám alapján ott volt a nő neve és lakcíme is. Már akkor hüledeztünk ezen hogy hogy lehet hogy ilyen infót egyáltalán kiadnak. Mi békések vagyunk de azért gondolom egy páran ilyenkor magánintézkedésbe lendülnének. Szólt is a rendőr előre hogy azt nem javasolja. Mintha az valami opció lenne. Megkerestem a csajt a Facen és az Instán és ráismerve azóta is üldöz a kacsapicsa szája. Tibor nem volt hajlandó megnézni, de jól is tette, elég volt élőbe. Eszembe jut hogy nevettem amikor a rendőr kérdezte hogy mi a nő ismertetőjele, mire Tibor kapásból a felfújt száját mondta. Azért én ide biggyesztem ezt a kis mini videót arról hogy a baleset után hogy szülinapozott Dubajban. Látszólag őt nem viselték meg a történtek.
A Benczúrt belepte a Japán akác virága. Sárgállik az egész környék. Mint a mesében, szőnyegként lep el mindent. Valami lehetett idén ami más volt mint az előző években, mert ugyanez a virágzás évente van, de ilyen mennyiségre nem emlékszem. Most vettem észre hogy az egész városba dominál ez a fajta fa…..na meg a platán. Ők is idén olyan volumenű kéreg vedlést produkáltak, amit eddig még nem tapasztaltam. Írták is az újságok hogy ne lepődjünk meg rajta, mert idén a sok csapadék miatt gyorsabb volt a törzs növekedés, ezért a új kéreg, a régi ledobásával tud csak teret engedni magának. Most már gőzerővel locsolnak mindenütt mert ezt a hőséget a nővények is megszenvedik. Az Andrássy televolt kőrisfákkal, amiket itt is, ugyanúgy ahogy Kanadába is, megtámadták az Emerald Borer bogarak, így sorozatosan pusztulnak el. Most ezért folyamatosan cserélik a már kihalt fákat.
Közben itt voltak Ashli szülei is, akikkel sikerült ebben a hőségben is, tartalmas, emlékezetes, és nagyon kellemes napokat eltölteni. Este mind a krumplis zsák estünk az ágyba mert azért az átlag 10 km-es napi gyaloglás a 35 fokban a szervezetnek igen megterhelő volt. Még szerencse hogy amikor az ember benne van a folyamatban ezt nem annyira érzi. Yokonál és nálam állandóan ott volt a legyező, ittuk a jeges italokat, és ha mégis nagyon felhevültünk bementünk zárt, hűtött helységbe. Alex és Ashli egy szempillantás alatt visszamentek gyerekbe, a szó jó értelmében, hagyták hogy mi a szülők szórakoztassuk egymást, miközben ők élvezték a gyerekek szerepét. A szülök állandóan ingáznak Kanada-Hollandia- és Japán között és közbe rengeteget utaznak a világ más részeire is. Nekünk ez egy kicsit felfoghatatlan, hogy bírják, a repülő utakkal, átállásokkal, időeltolódásokkal, de nekik eddig nem okozott problémát, sőt élvezik, mert ehhez az életvitelhez szoktak a gyerekeikkel együtt. Remélem hogy addig míg mi nem tudunk mozgolódni, lehetőségük lesz ide is sűrűbben jönni. Érdekes hogy annyit beszéltünk már velük skypon, hogy hiába ez volt az első személyes találkozás mégis úgy éreztük mintha már régóta ismernénk egymást. Nagyon jó a lelkünknek hogy normális emberek kerültek a családba, hogy nagyon jól megvagyunk, ami nem csak nekünk fontos hanem természetesen a gyerekeknek is.
Jó időzítés volt a Daisy műtétje is mert a látogatásra regenerálódott és ügyesen elvolt a nap nagyrészébe egyedül is a lakásba. Láthatóan közérzetileg, és viselkedésébe is élvezi hogy nincs fájdalma a szájában, hogy elmúlt a gyulladás a szervezetében
Ma éppen posztolgattam a nem olyan régi Olaszországi képekből. Annyira csalogató a közelsége, és oly mértékben hiányzik már a kimozdulás, az utazás öröme, hogy elmondani sem tudom. Ilyenkor érzem hogy milyen jól jönne ha mással is eltudnám képzelni a kikapcsolódást és nem csak a Tiborral. Valamelyik nap felvetődött hogy menjek el a gyerekekkel, de csak húzogattam a számat. Tiborral bármelyik utazásunk, road trip-jeink fantasztikusan sikerültek. Igaz mindig megadtuk a módját, nem spóroltunk rajta. Nekünk fontos hogy milyen szinten éljük meg az élményeinket. Megvan a saját magunk sztenderdje, és sosem bántuk meg hogy nem adtuk alább.
Időközben másnap reggel 5 óra múlt. Daisy evett, beoltva. Kivittem a kertbe, fullasztó a hőség. Előtte kinyitottam az ablakot de csak ömlött be a meleg úgy hogy rögtön visszacsuktam. Hiányzik a reggeli friss levegő, na meg a madár csicsergés, de most ők is csendbe vannak, és bent én is csak a klíma hangját hallom.
Tibor készül a Sziget fesztiválra, és én is nézem melyik nap, vagy napokon menjek ki. Mivel Tibor kiállító így mindig kapunk ingyen belépőket az egész rendezvényre. Amúgy elég borsosak az árak, mondjuk nagyon széles skálán mozognak a rendezvények programjai. Alexék is kitudnak majd menni, most előszőr. Igazából nekik fiataloknak való az ilyen fajta fesztivál, ők még jobban bírják a gyűrődést, a nagy meleget, a tömeget, mint mi.
Sziget után Hollandiába mennek egy családi összejövetelre. Ashli nagymamája miután meghalt, az öt testvér úgy döntött hogy a hagyatékot arra fordítják hogy minden évben az anyjuk születésnapjára összejön az egész család, akik persze egyre többen vannak, és egyre több helyen a világba. Nagyon sokan zenélnek, valamilyen hangszeren játszanak, vagy énekelnek, úgy hogy összeállt ilyenkor egy amolyan családi zenekar is, de a lényeg hogy együtt töltenek egy pár napot. Ez már sok -sok éve hagyomány, úgy hogy aki teheti erre az alkalomra, ilyenkor odautazik Amsterdam-ba. Olyan szép amikor egy család így összetart, amikor minden erőfeszítés nélkül, kellemes légkörben időt tudnak tölteni egymással. Amikor nem a megfelelési kényszer dominál, hanem inkább arra koncentrálnak hogy mindenki jól érezze magát.
Fanni éppen Muskokán van a legjobb barátnője esküvőjén. Ez a második házasságuk, ami még nagyobb elánnal szerveződött mint az első. Már hónapok óta tart a készülődés mert magát a ceremóniát mindenfajta partik előzték meg. Eszembe jut hogy mi Tiborral két tanúval mentünk házasságot kötni a család legnagyobb felháborodására. Ma sem értem miért volt ez a színjáték hiszen egyikőjük sem akarta hogy összeházasodjunk. De hát a barátok előtt megkell mutatni ki a kakas a szemétdombon. Elképzeltük lelki szemeink előtt az a sok fatülök embert akiket anyósomék összetereltek volna és akik nekünk soha nem volt a társaságunk, így visszakézből utasítottuk el az egész tervezett komédiázást. Életünk egyik legjobb döntése volt, annak ellenére hogy a 80- as évek anyakönyvezetői, tanácsházi ceremóniái sem tartozik a legszebb emlékeink közé. Nekünk végül is nem lett volna fontos a házassági papír, de akkor már 4 éve együtt éltünk és elkezdtük tervezgetni az első gyereket. Abban az időben nem volt egy jó elfogadás arra ha egy gyerek házasságon kívül születik….. így összeházasodtunk. Azóta sem tartunk házassági évfordulót, nem tartjuk szigorúan számon hogy hány éves házasok vagyok.
Vége a tanévnek, megkezdődtek a nyári szünetek és megkapták a fiatalok az értesítőket is, kit, hova vettek fel a felsőoktatási intézményekbe. Talán a szülők jobban örülnek egy -egy sikeres felvételinek mint maguk a gyerekek, főleg azok a szülők akik éveket fektettek abba hogy a gyereküket benyomják ide vagy oda. 5 évig ágyaztak neki, nyitogatták az ajtókat érte, nyaltak akinek kellett, aztán most nagy hévvel világgá kürtölik hogy………. befeküdt a gyerek végre az ágyba. Egyesek teljesen életképtelenné nevelik a gyerekeiket. Úgy segítik őket, hogy észre sem veszik közben, hogy elvették tőlük a saját sikerük örömének még a lehetőségét is. Persze mi is próbáltunk egy nagyon tehetséges ismerős gyerekének a felvételijére felhívni az éppen ott dolgozott tanár egyikének a figyelmét, és nagy csalódás volt amikor kitudódott, hogy éppen ez a tanár tett neki keresztbe. Kár ezért a fiatal, jó képességű fiúért, mert ott lett volna a helye ahol kibontakoztathatta volna a művészi kvalitását, és aki azóta is keresi a lehetőséget hogyan tovább, miközben olyanokat meg beengednek akik egy festő szakon rajzolni sem tudnak. Aztán néhány évtized múlva ilyenekből lesznek a rajztanárok.
Közbe elkalandoztak a gondolataim. Próbálom terelgetni a helyes irányba. Rájövök hogy fölöslegesen stresszelem magam néha olyan dolgokon is amiknek a megváltoztatására nincs lehetőségem. Feleslegesen mérgezem magam. Szerencsére megjött Tibor – “kicsit lehűlt, már csak 32 fok van, hova megyünk“ -felkiáltással, ….és bennem mint valami villámcsapás, hírtelen belém hasít a felismerés, hogy atya ég, milyen jó dolgom is van.
