Hát mivel is kezdjem az új évi mondandom mint valami nevetségesen igazzal. Azért is tettem be ezt a videó bejátszást az írásom elejére hogy ne hagyjátok ki. Már aki tud angolul. Joe Rogan nem éppen egy szépfiú, de tagadhatatlanul az egyik legismertebb amerikai podcast-er, akinek adásait sok millióan nézik, és mondhatni odaragasztja az embert a fotelhez annyira érdekesek a témái, és a vendégei is. Én egyenlőre részletekben nézem mert képtelen vagyok, Tiborral ellentétben a több órás programot egyhuzamban végigülni. Múlt héten Mel Gibson is a vendége volt. Sok mindennel nem tudok azonosulni a színész-rendező óriás mondandóját illetően, de ez a szegment totális telitalálat. És funny is a maga módján. Pedig közben porrá égett az otthona.
(Számomra, de gondolom evvel nem vagyok egyedül még mindig felfoghatatlan ez a californiai tűz, ami olyan képet fest mint egy Armageddon, és ami óriási területet tett a földdel egyenlővé. Hihetetlen hogy ott ahol annyi gazdag ember lakik, ott ahol tudott a tűzveszély a Santa Ana heves sivatagi, meleg, szélviharai miatt, ahol állandóan vannak kisebb tüzek már jó pár éve, ne legyen semmi hatható védekezés az ilyen katasztrófák ellen. És még mindig nincs vége. Jönnek persze az összeesküvés elméletek is. Nem tudom, de elgondolkodtató, ugyanis mostanra komoly alapjai vannak hogy a hajléktalanok gyújtogatása is „besegített”. Most pl. a CNN-en szólaltattak meg hajléktalanokat akik azt nyilatkozták hogy az állam segíti őket abban hogy az utcán lakjanak. 680 dollárt , plusz ételjegyeket kapnak havonta, és az állandó jó idő miatt még a lakhatás sem akkora probléma. Mindenki láthatja hogy már akár a Hollywood boulevard is olyan mint egy camping a sok sátoros, drogos hajléktalantól. )
Vissza Mel Gibsonhoz, való igaz hogy a test öregedési folyamatai hatvanhoz közel felgyorsulnak. Most már nem csak látványosan hanem fizikai értelemben is. Versenyt futunk az idővel, próbáljuk közben kitalálni és alkalmazni amit úgy érezzük hogy nekünk a legjobban bevált módszer arra hogy karban tartsuk magunkat, de ahogy Mel Gibson is mondta a testedben ” a dolgok kezdenek lemondani rólad”. Elég fusztrált dolog nem csak látni a fizikai változást, de érezni is ahogy néha előjön valami új, valami kellemetlen, ami a testeddel kapcsolatos. Persze biztos vannak kivételek, akik életük csúcsformáját hozzák az idősödés kezdetével. Jó lenne már valaki olyannal is találkozni. 🙂
A napokban olvastam hogy a CIA, 1972 és 1995 között finanszírozott egy szigorúan bizalmas programsorozatot aminek része volt egy meditációs tréning is. Ebben a kémek, és a különleges hadműveleti csapatok tudatának és az emberek potenciájának a bővítését kutatták. A titkos programban létrehoztak egy „munkafüzetet” , amiben azt állították hogy egy ötjegyű szám ismétlésével feltörik a fájdalomjelek csökkentésére szolgáló kódot a testben, és evvel az öt számjegyű szám ismétlésével csökkenthetik a fájdalom jeleit a szervezetben. A jelentés azt állítja hogy a fájdalom megszüntetése, gyógyszeres kezelés nélkül, ha csak az elmét használjuk, percek alatt elérhető. Ehhez csukott szemmel, a testünknek azt a részét kell nézni, amely a fájdalomjelek forrása, és ahogy nézzük, ismételjük meg gondolatban a 55515-ös számot. Ha ezt megtesszük, a fájdalomjelek lassan csökkennek, addig amíg már nem lesznek fontosak.
( ezt én angolul olvastam és mivel az USA fejlesztette ki, azért úgy gondolom hogy a számok ismétlése angolul kell történjen. Nem biztos, de így lenne logikus. )
Örömmel konstatálom hogy hétágra süt a nap, a városban szárazság van, kellemes sétáló idő, vagy ha havat akarunk akkor a hegyekbe azt is megtaláljuk. Közben nézem a Torontoi időt, a -10 fokkal, a havazással, és lelki szemeim előtt, a rétegekbe való öltözködés, a hólapátolás, a jégkaparás, a sós-kavicsos cipők állandó mosása, a lefagyott arc, és a szembejövő hóesés. És a java még csak most kezdődik. Emlékszem mikor a 90 -es évek végén kimentünk Kanadába , itt Magyarországon szürkeség, rossz levegő, és szmog volt. A Calgaryba való érkezésünk után meglepetés volt a napsütéses, tiszta idő, februárban. Igaz a -20 fokokat gyorsan megkellett szokni, de egész Kanadán belül ebben a városban van még a mai napig is a legtöbb, a napsütéses órákból, egy évben. Most hogy itt vagyunk Magyarországon nagyon jó érzés, hogy sok a verőfényes napok száma. Mikor a mostani fotóimat nézegetem, ötlik a szemembe méginkább, hogy milyen tiszta is az égbolt legtöbbször. Múltkor mikor fent voltunk a Gellért hegyen láttam előszőr szmog gyűrűt a város felett. Gondolom van többször is csak mi a lapos részen lakunk a városnak ahonnan nem látszik annyira. Biztos vagyok benne hogy nekünk a zöldövezetünk, a park közelsége szűri a levegőt, ezért se érzem soha az ablaknyitásoknál hogy rossz lenne. Kivétel mondjuk a szilveszter éjszakája, vagy az augusztus 20.-i tüzijáték idején. Idén 2025 -re fordulva ugyan nem lengtek ki a légszennyezést mérő grafikonok annyira mint az elmúlt években, de az tény hogy szilveszterkor így is fuldokolni lehet a tűzijáték által szálló port kibocsátó káros anyagoktól. Itt a Hősök terénél több órás durrogtatásról van szó, mert délután hatkor már elkezdődik és sokszor hajnali 3-kor sem fejeződik be. Nem is értem hogy ez hogy lehet legális hiszen tudjuk mekkora károkat okoznak evvel a környezetre, az állatvilágra, és az emberre is, mert még órák múlva is mérhető a szennyezet anyagok mértéke a levegőben.
Budapesten belül a VI. Kerületben van a legtöbb kulturális intézmény, múzeum, színház. Már itt lakunk több mint 3 éve, de a közelünkben levő kisebb múzeumokat most kezdjük csak bejárni. Tegnap elmentünk a Bajza utcai Walter Rózsi operaénekes és családjának egykori otthonába, ami Fischer József és Pécsi Eszter tervei szerint épült, és Budapest egyedülálló építészeti emléke, egyben az egyetlen nyilvánosan látogatható modern villa Magyarországon.
Most, az Építészet Hónapja keretein belül belehet barangolni az egész házat az óvóhelytől a tetőteraszig, amiben Kaesz Gyula és Lukáts Kató művészházaspár egykori lakásának csaknem teljes berendezése és a munkáikból rengeteg anyag megtekinthető. Ahogy beléptünk a főbejáraton az első ami szembe jött velem a gyerekkorom legkedvesebb mesekönyvei. Előszőr nem tudtam hova tenni , mit keresnek itt , hogy kapcsolható össze a Walter Rózsi operaénekes múltjával, amikor aztán ráeszméltünk hogy ebben a házban most éppen Kaesz Gyula belsőépítész és butortervező, és Lukács Kató magyar grafikusművész, illusztrátor, és az art deco egyik legjelesebb magyar mesterének a kiállítása van. Annak a Lukács Katónak aki illusztrátora volt rengeteg mesekönyvnek is, olyannak mint a Mesebolt( a mai napig tudom, kis segítséggel az összes verset belőle ) Gőgős Gúnár Gedeon, Zengő ABC , és még sorolhatnám.
Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépülete az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, nem látogatható, így most a kiállításoknak és a programoknak az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villája ad otthont, ami szintén itt van a közelben a Városligeti fasoron. Szintén a Városligeti fasoron lesz a Nemzeti Fotográfiai Gyűjtemény végleges otthona, a Szépművészeti Múzeum tagintézményeként működő Nemzeti Fotóművészeti Múzeum. Klösz György, a magyar fotográfia egyik kiemelkedő alakjának egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb, mintegy hétszázezer műtárgyból álló együttese, és ebben az évben nyílik meg.
Külön élmény hogy mint például tegnap is, egy művészettörténész vezetett végig az épületen, aki olyan plusz információkkal bír, és adja át , ami sokkal több, érdekesebb, és nem is olyan száraz mint ami a kiállítási anyagokban leírva van mint információ. Szinte fürdünk az élvezetekben, ebben a történelmi ismerethalmazban, ami fiatalon még nem ragadott magával, de amibe most már jócskán beleidősödtünk. Beosztással kell adagolni mert sűrű anyag, de nagyon érdekel minden ami a magyar történelemnek ezen része. Itt megjegyzem hogy Tibor lévén aránylag hamar elkezdtem a művészet történet ismereteihez jutni, de taníthatták volna már az általános iskolában is. Ugyanolyan fontos lett volna mint a történelem, és ezt még nem is írják annyiszor felül.
Kicsit idekapcsolódva most eszembe jut az a sok “ ősmagyar”, akikből kintre is jutott bőven. Akik nem látnak tovább a magyar koronánál, a keresztény vallásnál, az ostorcsattogtatásnál, a hortobágyi szarvaskűrt fujogatásnál. Azok a kocka látásúak akik a nagy kereszténység mellett, azért néha fajgyűlölők is. Itt Magyarországon is nagyon eltolódtak az értékrendek, és most hogy valaki ezt megkapargatta, felszínre tör, hogy igenis a magyarok többségének igénye van egy szélesebb látókörű élethez. Egy elfogadóbb, befogadóbb, lojálisabb, egy nem feltétlen csak a keresztény elveken alapuló értékrendhez. Sajnos a mai politikai elit ennek az elfogadásnak a hiányáért is felelős. Megint beleszaladtam a politikába , és ha már így alakult idézek , mégpedig Kéri László politológus, szociológustól, aki Orbán Viktorról ezt nyilatkozta.
“ Az első könyvet én írtam Orbán Viktorról, 31 évvel ezelőtt; egyszerűen ilyen címe van, hogy Orbán Viktor.
Az volt, hogy 1993 júniustól 1994 februárig bezárólag beszélgettem vele rengeteget, ebből lett vagy ezer oldal interjú.
Volt nekem alkalmam kitanulni ennek az embernek a személyiségét.
Az elmúlt 15 évben beleszeretett a saját világpolitikai jelentőségébe. (…)
Ezzel már nem lehet beszélni. Ez már csak a Jóistennel van beszélő viszonyban, de azt is csak úgy, hogy megengedi néha a Jóistennek, hogy beszéljen hozzá.
Ezt nem lehet összehasonlítani a Magyar Péterrel.
Az Orbán egy kultúrálisan és a politikábai szubkultúra értelmében egy talajtalan gyerek volt.
Magyar Péteréknél más a helyzet, ezt a családot nagyon jól ismerem, mind a két ágon. Ez a magyar, klasszikus, tartásos keresztény középosztály. A tudására, egyenességére büszke.
Én jól ismertem Erőss Pali bácsit, aki az én főnökömnek a kollégája volt. Aki egy nagyon tartásos és egy korabeli jogász társadalomnak egy ilyen szakmai ethosszal megáldott; na de ő egy tiszántúli presbiter is volt.
Péterre bizonyos fokig hatott, de az öccsét, Marcit, akit én tanítottam négy évig és azért jobban is ismerem, ez egy nagyon erőteljes, mély kulturális örökség.
És a másik ág, azt meg azért ismerem, mert a Mádl-család, amikor az egyetemen tanítottam, nagyon sokáig a szomszéd szobában a Mádl Feri bácsi volt, akit később, talán emlékeznek rá köztársasági elnökként…
Ő egy rendkívül erős, nyugatos, dunántúli, katolikus, sváb örökség, amelyik mindig is erős kapocsban volt a nyugati kultúrával. Ez a saját teljesítményére való büszkeség, ezt sajnos a magyar társadalom elvesztette. Ő volt a keresztapjuk, nem tudom, mennyire tudják, a Feri bácsi volt a két fiúnak a keresztapja. (Péteré és Marcié).
Ebben a családban ez a fajta hetykeség, ami nagyon sokakat idegesít, Magyar Peterben ez a rendíthetetlenség, nagyon sokan azt hiszik, hogy egy póz. Én tudom, mert én még az apjukat is tanítottam, Magyar Pistit – nekem nem most kellett megismerni ezt a családot.
Ezekben a gyerekekben ott van az, ami kikopott; ez nem póz, ezek tényleg így nőttek fel. Ez szerintem a magyar történelemben egy érték volt.
Miután mind a két család családi hátterét ismerni vélem, (Magyar és Orbán )- én azt látom, hogy a döntő dolgokban a különbség óriási. Szóval ég és föld.
Péter mögött ott van egy olyan, ami egykoron egy milliós réteg volt és ma is szétszóródva erős.
Azt látom, hogy a mozgalom (TISZA) szerint nem ciki magyarnak lenni. Nem olyan idegen ez, mint amit tették ezt nekünk, hogy normális ember ettől igyekezett távolságot tartani. Én inkább a javukra írom, hogy ezt most visszaveszik.”
…….és igen, nem ciki magyarnak lenni, sőt!!!!….. ezért voltam eddig kint minden Magyar Péter – Tisza párt összejövetelen mert olyan jó érzés volt látni egy teljesen más arcú néptömeget. Végre büszkeség volt olyan emberekkel együtt lenni akik miközben minden korosztályt képviseltek, sugárzott róluk az értelem. Ezeket az embereket nem lehet kilóra megvenni. És ez jó.
Talán még egy valamit, amit már lehet mondtam, de az álláspontom, annak ellenére hogy evvel sokaknál kiverem a biztosítékot, egyre határozottabban az, hogy ahhoz hogy valaki ilyen politikai zűrzavarban, a teljesség igényével a belpolitikai kérdésekben szavazni tudjon, annak itthon, Magyarországon kéne élnie, mert csak itt élesben lehet megtapasztalni azt ami valóban a Magyarországon folyik. Nem vitatom , és természetesen az is nagyon fontos hogy milyen a külhoni magyarok helyzete, miben segít az anyaország a külföldön élő magyarokon, de ezt a kettőt külön kéne választani.
Persze sok szép , jó dolog van, amire itthon büszke az ember és része a mi életünknek is. Merem remélni hogy ez nem a “kenyeret és cirkuszt a népnek“ szólás megjelenítése. Ilyenek a stadionok, sportcsarnokok, multifunkcionális csarnokok kérdése is. Ugyan nem járunk foci meccsekre, de megkell mondjam, öröm és szívmelengető, egy olyan létesítményben koncertet hallgatni mint az MWM Dome, ami messze túlszárnyalja akár a torontoi Air Canada vagy a Rogers Centre-t is, vagy mint pl. világbajnokságot nézni a Nemzeti Atlétikai Központba. Ez utóbbiba voltunk valamelyik nap, mert olvastam hogy ingyen használható a Stadionpark, a Panorama sportpark, a Fitnesz Park az összes kinti workout géppel, de van mászó fal, gyerekeknek komplex játszóterek, skate park, és még a homokos parton, a Dunánál, egy-egy sportolás után, a nyugágyakon pihenni is lehet. Hát leesett az állunk. Olyan felszerelések vannak és minden olyan minőségben hogy egyszerűen hihetetlen hogy mindezekhez ingyen hozzálehet férni. Kicsit messzebb van tőlünk ( 8 km) 😊 s ha nem is mindennap, de hetente , kéthetente érdemes elmenni egy- egy sport órát ott tartani. Vannak kinti gym felszerelések a Ligetbe is ahova rendszeresen járunk, de közel sem olyan felszerelt mint a Atlétikai központba, a minőségről már nem is beszélve. Van ivóvíz, public Wc-k, na és a kilátás is pazar.
Itt Magyarországon érdekes mindenhova tudnak ivóvizes kutakat , csapokat tenni. Kanadába ez sehol nem jött össze, még a legújabb parkosítási részeken sem. Emlékszem mikor átadták a Lake Wilcoxnál a gyerekparkot, skate parkot, vagy a homokos röplabda pályát, de ivóvíz sehol nem volt. Nem beszélve az illemhelyek hiányáról, amit nyáron, és csak nyáron hordozható WC-kel pótoltak. Pad alig, szemetes szintén. És én még féltem hogy itt majd a parkosítást olyan lesz mint a 80-as években volt.
Szóval legyünk igazságosak, mert ez a sok fejlesztés, az ország arculatának a teljes kicserélése, az infrastukrurális , építészeti és egyéb változások dicsérik az elmúlt 15 év kormányzását is. A kérdés csak az hogy mennyivel többet és jobban fejlődhetett volna az ország ha közben nem lopnak annyit? Mennyire ez csak a felszín, a nép kápráztatása? Nem vagyok álszent mert élvezem ,élvezzük azokat a mindennapi dolgokat amik kiszínesítik, tartalmat adnak az életünknek, de ha felteszem mondjuk azt a kérdést hogy mi a fontosabb, az ingyen programok, az új fejlesztések stb. vagy mondjuk a jogállamiság érvényesítése, akkor mégis csak ez utóbbit választom, mégha nehezen is. Az hogy ilyen nagy a korrupció, hogy a jogrendszer foghíjas, ez zavar a legjobban. Én hiszek benne, mert más választásom nincs is, hogy ha valaki ezt egy kicsit is helyrebillenti az a Tisza párt lesz, Magyar Péterrel az élén. Ebből a slamasztikából mint amibe a kormány, a Fidesz politikusai vannak, már nem igen van visszaút. Egyébként sem egészséges az amikor egy politikus több ciklust visz magával. Trudau-nak is az lett a veszte ami Orbánnak is lesz hogy túlságosan is elbízta magát, visszaélt a hatalmával, és egyre rosszabb intézkedéseket hozott. A kétszer megválasztott 2/3 miatt, a hatalma akkora lett hogy teljesen elkapta a gépszíj, most már visszaél vele. Mint ahogy Cserhalmi mondta múltkor egy nyilatkozatba hogy a Fidesz az már nincs, mert ez valami teljesen más.
Kanadába is nagy változások vannak, egyenlőre nem jó irányban. Trudeau lemondott, ami nem meglepetés hiszem már elég nagy nyomás volt rajta az utóbbi időben. Én aztán megszoktam a soknemzetiséget de ahogy az indiaiak elárasztották az országot , hát a legjobb indulattal sem tudom azt mondani hogy ez már normális. Mikor nézem a képsorokat olyan az érzésem mintha Indiába lennék csak közben éppen esik mondjuk a hó. Az árak a csillagos egekbe. 8 dollár egy fej saláta! Tessék? Mikor egy minimál órabér azt hiszem 16 dollár körül van. A fiatalok de most már a középosztály számára is a lakhatás óriási probléma, legyen az venni valamit vagy bérelni. Nincs szociális háló, az egészségügy úgy szar ahogy van. Amennyire büszke vagyok a kanadai állampolgárságomra, éppen úgy sajnálom a Fannit hogy most ott kell éljen. Kultúra zeró, semmi nem ingyenes, de jobb is mert úgy sincs választék. Van a természet, ami pretty much holdon van az ország nagy részén jó pár hónapig az időjárás miatt. Jobb ha megbecsült barátok vannak akikkel egy -egy hétvégén kilehet beszélni a nagy semmit. Munka az van , (már akinek) úgy hogy azt lehet nyomni éjjel-nappal. Kell is a 8 dolláros salátára vagy az átlag 3000 dolláros, másfélszobás lakás bérlésére.
Kiváncsi vagyok mit hoz a Trump újraválasztása. Van ott mit rendbe tenni, remélem nem lesz sok ideje beleszólni a magyar politikába sem, akármennyire is Orbán erre pályázik. Kanadának biztos nem jön jól mivel már voltak problémák a Trump első négy évében is. A bevetett adók, vámok nagyon aláássák a két ország kapcsolatát, most meg még olyan beszólásokkal is hergeli Kanadát hogy szívesen megtenné 51.-i USA tagállammá az országot.
Nagykör a Liget körül
Posztom elején is napsütésről írtam, és a ma reggeli sétánk is ilyen időbe zajlott. Még ki is ültünk egy negyedórára napozni az egyik padra, annyira jól estek a nap sugarai. Néztük közbe hogy úszkálnak a városligeti tóba a hajak. Gondolom élvezik a picit melegebb vizet amit termálosítottak egy kicsit, ugyanis a Széchenyi fürdőből is jön belőle.
Nagykört mentünk ma, a Hermina úton keresztül, mert megakartuk nézni hogy a felújított Roheim villába mikor van a látogatás. Itt találhattok egy tartalmas cikket a villáról és a történelméről:
A sétánk közben és a végén, amikor láttam hogy ajtótól -ajtóig 4,5 km-t mentünk, elgondolkodtam sok mindenen. Többek között azon is, hogy ez a távolság pont annyi volt mint amivel a kis tavunkat körbe sétáltuk Richmond Hill-be. De micsoda különbség a látnivaló, az élvezeti faktor, a téli időjárás? Hogy ma is tanultunk valamit, ma is láttunk új dolgot, új épületeket. És milyeneket!! Rengeteg műemlék van , és sok helyen úgy mint a Herminán is kis táblácskákkal és pár sorral jelzik az épület történetét, építőjét, régi híresebb lakóit stb. Az állam rengeteg épületet mentet meg, és műemlékké nyilvánított az utóbbi években. Ezt nem lehet tőlük elvenni. Sok magánkézbe került, bizonyos feltételekkel, sokat a NER bekebelezett, de a legtöbb így kerülte el a teljes megsemmisülést, vagy azt hogy úgy államosítsanak mint mondjuk a kommunista időkben, amikor a műemlékek napjai megvoltak számolva.
A kapun láttuk hogy épp holnap lesz egy ingyenes vezetett látogatási lehetőség, amire feliratkozunk, és már meg is kaptuk a visszajelzést hogy mehetünk.
Tisztelt Hölgyem!
Köszönjük, hogy jelentkezett a 2025. január 15.-ei Nyílt Napunkra, regisztrációjának elfogadását ezúton visszaigazoljuk.
Szeretettel várjuk az eseményen!
Tisztelettel:
Magyar Corvin-lánc Testület
----Original Message-----
From: info@corvinlanc.hu <info@corvinlanc.hu>
Sent: Tuesday, January 14, 2025 11:55 AM
To: MCLT Titkárság <titkarsag@corvinlanc.hu>
Subject: Nyiltnap 2025.01.15. - 12.00 ora
Vakok és Gyengénlátok Szövetségének Épülete
Ez a villa is a Hermina úton van, nemrég lett újra varázsolva. Csodálatos. Dupla üvegház ablakok, ilyet még nem is láttam!
Ami még nagyon tetszik hogy minőségi anyagokat használnak a felújításokhoz. Próbálnak mindent az épületek eredeti arculatára rekonstruálni, úgy hogy látszik a kivitelezéseken hogy drága alapanyagokkal dolgoznak, hogy benne van a pénz, úgy, hogy azok újból színfoltjai legyenek a környezetüknek. Nem 2 inch x 4 inch -es faléceket használnak amibe futkároznak az egerek mint Észak -Amerikában, és amiért pillanatok alatt porrá ég egy családi ház.
Hétvégén lehet megint kimegyünk a természetbe. Ha nincs sok időnk, mint már írtam is, imádunk kijárni a Normafához, a budai hegyekhez. Sífutó verseny lesz most is. Mivel van hó és hideg, mindennap ujra csinálják a sífutó pályákat a ratrakos gépekkel. Állítólag a Vasas síháznál nagyon értenek az oktatáshoz, bár én inkább maradnék a hócipőnél.... azt nagyon szeretem. A síelést élvezem nézni, de nem az én sportom. Valahogy idétlenül mozgok a lécekkel. Kanadába az egyik barátunk, Neil, télen sí- snowboard oktató volt egy luxus sípályán, és kihívott minket, és így kimerészkedtünk. Tibor sielt kiskorába, neki nem volt szokatlan, nekem annál inkább. Maradtam is a lejtő tövében. Aztán évek múlva barátokkal elmentünk sífutni, de kétszer is akkorát estem hanyatt hogy a maradék kedvem is elment tőle. Most Pataki Ági a híres fotómodell, manökken, a Fabulon reklámarca, akit követek az Instán is, jut eszembe. Ő mondta hogy a kor haladtával tudni kell váltani a sportolásba is. A futást tempós gyaloglásra, a síelést sífutásra. Hát én eggyenlőre ezek közül csak a gyorsgyaloglást csinálom. Fantasztikus az a nő, igazi etalon. Tudom sokan felszisszennek hogy hát persze mert fiatal korában is gyönyörő volt, de az hogy hetven annyi évesen is az, az nem csak a géneknek köszönhető. Annak is hogy aktív, ahogy gondolkodik, ahogy él, és ahogy nem hadja magát elveszni a süllyesztőben. Igazi példakép.
Meg kéne tanulni igazságosabban nézni a világra. Ez nekem is néha leckém. Sokszor embereket a kinézetük, a mimikájuk, a megjelenésük, hangjuk stb. alapján kategorizálunk, és utána már nem vagyunk nyitottak ennél továbblátni. Én pl.tudom hogy sokak számára már akkor ahogy kinyitom a szám, ellenérzést váltok ki. Múltkor kazettákat hallgattunk vissza, abból az időből amikor a Fanni 1-2 éves volt. Alig tudtam elviselni a saját hangom benne. Többen mondták ezt azok is, akik szinte zsigerből elutasították a közeledésem, és a végén mégis nagyon jó barátok, barátnők lettünk. Mikor kérdeztem hogy miért szivattak annyit, azt mondták hogy a hangom bicskanyitogató volt, mindaddig amíg meg nem szokták. Én pl. tökéletesen megértem ezt. Ott van pl. nekem Szentesi Éva. Még a WMN magazinból ismerem, az írásain keresztül. Úgy figyeltem fel rá. Fantasztikusan ír, sok könyve megjelent már. A betegségei, rák elleni küzdelme, ami a mostani napjait is sajnos körbe öleli, kihozta azt a bizonyos bölcsességet belőle. Szívesen olvasom minden sorát, de a vele készült videók irritálnak. Lehet életbe teljesen más, de a nagyhangusága, valahogy az egész vibrációja azt hozza ki belőlem hogy nem élvezem nézni. Valamikor talán említette is hogy neki is mondták, hogy sokak számára egy unszimpatikus jelenség. Gondolom addig amíg életben meg nem ismerik. Én is más vagyok mint a hangom. Legalábbis remélem. Mint ahogy David, a kínai barátunk mondta egyszer, hogy attól mert még akcentussal beszéli az angolt, nem jelenti azt hogy úgy is gondolkodik. Ez most lehet éppen rossz példa, de ez jutott erről eszembe.
Búcsúzom most. Legyen egy szép és tartalmas hetetek. 🙂
