Augusztus végét írunk és már többször megdőlt a 83 éves melegrekord. Néha árnyékba 36 fokot mutatott a kinti hőmérő. Kegyetlen a meleg, sokszor nem esik jól még egy helyben állva sem, nem hogy mozogva. Időnként úgy érzem hogy kényszerűségből többet kell valahol bent tartózkodni mint a téli hónapokban. Mióta itt élünk is egyre melegebbek a nyarak, úgy hogy gondolom ez a mediterrán éghajlat itt Magyarországon is megmarad tartósan. Bekell rendezkedni rá, főleg olyanoknak akiknek nincs klímájuk, mert anélkül én pl. biztos nem bírnám ki. Ráadásul itt mindig időben jön a nyár, valahogy szép fokozatosan beslisszan a tavaszba, nem úgy mint Kanadába mint amikor májusba még a kerítés északi oldalán a jeget csákányoztuk, juliusba meg ránk rugja az ajtót a párás kánikula.Itt élvezem minden szegmentjét a négy évszaknak, mert boritékolható a szép ősz, az enyhe téli hónapok, és a megújulás erejével érkező februári végi tavasz is. Csodálatos a nyár is, de a kánikulai hetek most egy kicsit sokra sikeredtek.
Lement a Sziget Fesztivál is. Az elég borsos árú belépők, a drága étel-ital árak sem szegték kedvét a látogatóknak, így most is telt ház volt. Tetszettek az új ötletek, mindig van egy rakás érdekesség. Kedvencem volt idén ,ahogy egy férfi “ Tell Daddy “ felirattal, lehetőséget ajánlott mindenkinek aki megakart vele osztani olyat amit az apjának szánna , de neki nem tudja elmondani ilyen -olyan oknál fogva. Mondta hogy csak angolul ért, de bárkit meghallgat akár más nyelven is, elmondhatja ami a szívét nyomja. Óriási volt az érdeklődés, szegény teljesen kimerült a rendezvény végére. Rengeteg koncert volt, programok, bemutatók, egyszóval pezsget idén is a sziget. Persze ebben a melegben porzott a föld, tikkadt mindenki. Szinetár Dóra mesélte az egyik vlogjában hogy a fesztivál után ujra füvezik az egész szigetet, próbálják visszahozni a fesztivál előtti állapotába, a budapesti kutyasétáltatok, bicajozok legnagyobb örömére.
Ebben a melegben rákaptam a smoothy bowl-okra. Azt hiszem pár nap alatt mesterszintre emeltem őket úgy ízre mint kinézetre. A beleturmixolt fagyasztott gyümölcsökkel, szuperélelmiszerekkel, annyira üdítő hogy teljesen pótolja az édesség utáni vágyamat, és még a napi vitamin és ásványi anyagok napi bevitele is megvan oldva. Most van a gyümölcsök főszezonja, amikből óriási a választék. Hétről hétre fedezek fel pl. új fajta barackokat. A sok napfény megtette hatását, isteni ízűek. Nem véletlenül nevezik a régi kalendáriumok augusztust dinnyeédesítő, almát – szilvát – őszibarackot színesítő hónapnak. Most pompáznak a gyümölcsös kertek, ezúttal azonban nem virágtól, hanem gyümölcsöktől terhes fáktól. A másik étel amik most beépültek a reggelimbe, az a túró egy kis görögjoghurttal elkeverve és gyümölcsökkel a tetején. Az összes tejterméket, de a legjobban a túrót ,mindig is szerettem. Nagy fájdalmam volt hogy Kanadába mind olyan volt mint a fűrészpor. Itt sok fajta megtalálható, és még sohase nyúltam mellé. Valahogy minden egészségesebb, nem olyan mintha mű lenne. Íze, zamata van minden élelmiszernek.
Idén is kipróbáltunk egy- két fagyizós helyet, s ami nekünk leginkább bejött az az Opera melletti Erdei fagyizó, ahol csak természetes alapanyagokból készülnek a jeges csodák, s egy-egy annyira jól sikerült hogy súrolja az olaszországi Viareggióba megtapasztalt fagyi élményemet, ahol vagy 20 éve fagyiztunk, és azóta sem találtunk hozzá hasonlót. Egyedüli bánatom hogy hiányzik a kedvencem, a puncs amit nem készítenek mert mesterséges alapanyagok kellenek hozzá. Helyette van vörösboros áfonya…..de hát az nem ugyanaz. Már a legtöbb helyen van mindenfajta puccos fagyi kreáció, ami szerintem most már az újdonság erejével sem mindig csalja oda az embereket. Vanília helyett madártej, mák fagyi helyett mákosguba, csoki helyett lúdláb torta fagyikat kínálgatnak, gombócát 450 és 800 forint között, de van olyan fagyizó is ahol mérésre megy az ára. Múltkor láttam hogy egy vidéki városban , lecsós, krumplistésztás, töltött káposztás és ehhez hasonló agyament fagyikat kreáltak, és szemmel láthatólag a stáb aki videót készített ott kóstoló formájában, hát enyhén szólva sem volt elragadtatva tőlük. Már nem tudnak mit kitalálni. Én ha van citrom és puncs , már nem is keresek tovább.
Más
Vége az Olimpiának, ami idén vegyes érzelmekkel töltött el. Káprázatos előadás volt Celine Dian éneke, szerintem a fénypontja volt az egész nyitóünnepségnek. Már a megnyitónál úgy éreztem magam mint huszonvalahány évvel ezelőtt mikor keddenként csajos mozizásra jártunk és egyik ilyen alkalommal a Austin Power film első részét láttuk. Láttam de nem értettem és úgy jöttem ki a moziból hogy elnem tudtam volna mondani miről szólt. Megosztott lett az egész olimpiai rendezés, sok reklamálás volt minden szinten, de kétségtelen voltak újítások is amik közül nekem nagyon tetszett hogy sok régi, híres, műemlék épületet használtak a versenyek lebonyolítására. Miért is ne? És miért nem jutott ez előbb más városoknak az eszébe is. Sokminden felkavarta a kedélyeket, itt volt a koszos Szajna vize amiben úsztatták a sportolókat, a olimpiai falu étkeztetése, elszállásolása, az érmek rossz minősége , és hát a gender téma a női boxnál. Én már a végén meg is sajnáltam Imana Helif-et , mert arra gondoltam mi van akkor ha mégis inkább nő, és ezt a sok meghurcoltatást viselnie kell. DE a legjobb az egyik humoros idézet volt ami a képe mellett megjelent , miszerint azt mondta “ Aki nem hiszi el hogy nő vagyok, az kapja be a fa….om. “ Hát ezen nagyon jót szórakoztam.
Megnyugtató érzés volt olvasni és hallani a sok magyar kommentet, akik szintén észrevették azt amit mi is, hogy a magyar sportriporterek ( közülük is főleg egy ) hogy közvetítik az eseményeket, miket, és milyen szinten mondanak bármit a sportolóinkról. Milák Kristóf versenyét úgy intermediálták, hogy az volt az érzésem hogy ellent drukkolnak neki. Vagy miközben egy kínai versenyző sirvafakadt, azt mondták rá hogy “ hát hiszen ő is ember”. Tényleg!???? Idegesítő volt hallgatni és elfogadni hogy ilyen riporterek kerülnek egy ilyen világversenyt közvetíteni, miközben tudjuk hogy vannak úgy ahogy régen is voltak, nagyon jó sportriportereink. Itt össze vissza megy a hazudozás arról hogy megkéri- e Budapest az Olimpia megrendezését vagy sem. Amikor Magyar Pétert kérdezték erről, ő úgy válaszolt hogy hallotta hogy a kormány tárgyal róla, de nem tud részleteket és még egyébként is korai lenne erről nyilatkozni. Orbán erre cinikusan cáfolt, hogy ez micsoda sületlen feltevés. Mit ad Isten, rá két hétre mint ha mi sem történt volna pont ő hozza szóba a lehetőségét a megkérésnek. Komolyan mondom ezt a sok hazudozást, a módszereiket, az emberek hülyének nézését veszem a legrosszabbul. Na és hogy mivel hatalmon vannak semmi következménye nincs azoknak a gyomorforgató dolgaiknak amiket nap mind nap produkálnak.
Szerintem hasznos volt Magyar Péter országjárása az egészségügyi intézményekben. Ezek valós állapotok amiket láttunk, mégha ilyenkor a legrosszabbak is kerültek rivaldafénybe, és a jobb dolgokról nem is esett szó. Vannak a csilli-villi magánkórházak, és nem titok hogy avval hogy így hagyják az állami egészségügyet lezülleszteni, evvel a beteg anyagot is másfelé próbálják mozgósítani, hiszen a magánkórházakban , rendelőkben nagyobb pénz van. Főleg azoknak akik kiszolgálják, akik tűzközelben vannak. Nekem még mindig vegyes érzéseim vannak az itteni egészségügyi ellátásról, mert akaratlanul is a kanadaihoz mérem. És akárhogy is van itt, úgy érzem hogy sokkal de sokkal jobb még így is itt, mint ott volt. Előszőr is van lehetőség választani, és ha mondjuk nagy a várakozási idő az állami kórházba akkor még mindig eltudunk menni magán úton, ami még így is nagyobb pénztárca barát mint kint. Írtam már hogy mi helyileg a Péterffy utcai kórházba tartozunk ami híresen az egyik legrosszabb kórháznak van nyilvántartva. Voltam ott pl. gyomor és vastagbéltükrözésen ami simán, fájdalommentesen ment, rossz tapasztalat nélkül, és csak egy jó hónapot kellett rá várni. Viszont az endokrinológiára 4-5 hónapos az előjegyzés, a sportkórházba a lábammal jővő év júliusra kaptam csak helyet. Ez a legjobb sport kórház itthon, és mindenki ide próbál bekerülni a sérüléseivel. Nyilván az összes sportolót aki ide jár előbbre veszik, és a Sportkórházhoz tartozik meg nem tudom hány kórház rehabilitációs központja is, így elképesztő betegszámmal kell foglalkozniuk, úgy hogy közben az orvoshiány ott is probléma. Az az orvos aki rendel és akihez tartozok a problémámmal államilag , magánutón már jővő héten elérhető 30 ezer forint vizit díj fejében, ami most 115 kanadai dollár, úgy hogy valószínűnek nem várok jővő évig. Én egyenlőre még mindig úgy érzem, sokkal jobb kezekben vagyok itt mint Kanadába. Sok panaszom abból adódott egyébként is hogy ott nem kezeltek, nem orvosolták a problémáimat vagy sehogy vagy nem időben. Utólag tudom hogy pl. volt két olyan szalagszakadásom a bokámban amit akkor műteni, minimum gipszelni kellett volna, és ehhez képest egy mankót vágtak hozzám potom 200 dollárért, és hazaküldtek hogy jegeljem a bokám. Az egészségügy megint egy olyan terület ami megosztó mert még államilag is különböző szintű ellátások vannak. Én a legtöbb vizsgálatot magánutón végeztetem, mert fontos számomra hogy a szolgáltatások közül választani tudjak. Tudom hogy nagyon sokan nem tudják megengedni a magánegészségügyet, de számomra ez még egy kényelmes, megoldható opció. Szeretem hogy én dönthetek afelől hogy a szolgáltatás ára arányos -e a minőséggel, és választani, ellenőrizni tudom a szakembereket. A személyes kapcsolódás sem elhanyagolható , hiszen több orvossal bizalmas kapcsolat alakult ki az évek alatt. Az állami egészségügyben nem is a szakszerű ellátás hiányával van a nagyobb baj, inkább csak a körülményekkel, az épületek, kórtermek határtalan lepukkanásával, hogy bezárnak részlegek mert nincs orvos, hogy a Wc-ben nincs fertőtlenítő, Wc papír stb,( mondjuk kiváncsi lennék ebből mennyi egyes helyeken a lopások száma, ahol ugyanis még a Wc deszkát, vagy a fertőtlenítő adagolót is elviszik) és most ebben a mérhetetlen melegben a legtöbb állami hely nem légkondicionált. 20-30 éve még nem volt ilyen probléma, az elmúlt években a nyári melegek miatt lett. Láttam viszont olyan magán videó felvételt a Péterfy utcai állítólagos orr-füll gégészetről ami horrorisztikus képet mutatott elsőre de a saját szememmel láttam hogy normális , kulturált rendelőjük van az épületben, szóval nem tudom ezt honnan vetté elő. Később a nő aki feltette és egyébként külföldön él, kapott hideget-meleget mert sokan cáfolták, és meggyanúsitották hogy hazudik. Ezek egyébként nagyon káros megnyilvánulások tudnak lenni, nem csak azért mert félrevezetik az embereket vele, hanem mert esetleg pont egy ilyen videó miatt nem jönnek haza az emigrációból. Alaksorokat lehet mutogatni, valóban sok borzongató, mert ezek az épületek több száz évesek, amikkel már nem akarnak foglalkozni hanem ujjat építeni helyette. Nyilván pl, a János Kórház elhelyezkedése a parkja bármennyire impozáns, a pavilonrendszer teljesen elavult. De voltam én Richmond Hillbe az alaksori MRI-on és az sem volt sokkal barátságosabb. Kiváncsi lennék egy olyan felmérésre is hogy összehasonlitva más europai kórházakkal, itt egy -egy létesítménynek mekkora a leterheltsége és hogy akik fekvő betegek, valóban indokolt-e az ott tartózkodásuk. Itt ugyanis sokan egy hányingerrel, hányással, vagy egy keresztbeállt finggal is befektetik magukat.( aztán ott vannak még az abszolut elmebeteg betelefonálok mint egy nő pl. aki időpontra hívta ki a mentőt, mert előtte meg bekell vásárolnia, meg egy két dolgot elintéznie.) Ilyen és hasonló panaszokra is ügyeleteket vagy mentőt hívnak, mert tudják ha mentő viszi be őket akkor előbb sorra kerülnek. Nincs úgy mint Kanadába hogy ilyen tünetekkel nem hogy nem viszik be őket hanem még ki is kell fizetni az indokolatlan mentős hívást. Kiváncsi lennék ha itt is fizetni kéne érte hányan gondolnák át a bajukat, mielőtt bepötyögnék a hívószámot. Ezért van az hogy néha órákat kell várni olyanoknak is mentőre akiknek valóban sürgős ellátásra lenne szükségük. Nincsenek könnyű helyzetben az állami egészségügyi dolgozók, és le a kalappal hogy ennyi hülyével és persze normálissal is, de ilyen körülmények között még mindig becsülettel, odaadással helytállnak. És a téma végére még egy utolsó megjegyzés. Ha átjövünk mondjuk Ausztriából Magyarországra, az első benzinkútnál szembesülünk a két országbeli különbséggel. Míg ott van a nyilvános mosdóba WC papír, szappan, papírtörlő, a magyar oldalon nem ugyanazt a normát találjuk. És bármennyire káros amit a mai magyar politikai vezetők csinálnak, ezekről a problémákról legfőképp a magyar emberek tehetnek.( mondjuk ez a sok suttyó politikus sem mutat éppen jó példát, ha már csak a lopásról is beszélünk). A mentalitás, hogy majd megoldjuk okosba, hogy minek az ide amikor nekem is jó lesz, hogy hogy lehet megtalálni a kiskapukat mégha törvényellenesen is , és még sorolhatnám. Aki magyar az mind tudja ilyenkor miről beszélek. Sajnos bármennyire is egy kicsit rendeződni látszik a magyar társadalom, még mindig rengeteg proli van. Sok a nem világot látott, akik nem hogy globálisan nem tudnak rátekinteni a dolgokra, de saját portájuk körül is csak kárt tesznek.
Túlvagyunk az augusztus 20. ünnepségsorozaton. Jó érzés volt megint a több 100 ingyenes program közül választani, de ebben a rettentő hőségben nagyon meggondoltuk mikor-hova ruccanunk ki. Úgy láttam nem vette kedvét az embereknek a meleg mert mindenütt rengetegen voltak. Felmentünk a várba is megnézni a Mesterségek Ünnepe kiállító vásárt, de szinte csak végig szaladtunk a sorokon s alig vártuk hogy hazaérjünk a hűvös lakásba. Haza jönni mindig olyan érzés mintha egy teljesen más világba kerülnénk. Megszűnik a tömeg, csend és nyugalom van, mindenhol zöld vesz körül, az emberek is mások, és még a hőmérséklet is nyáron egy-két fokkal kevesebb mint mondjuk az V. Kerületben. Szinte nincs olyan nap hogy ne öntené el a hála a szívemet azért hogy erre terelt minket a sors. Mert hiszek a sortszerűségben. Jó példa erre hogy mielőtt ezt a lakást megvettük volna már letettük a foglalót egy másik lakásra ami az Andrássyról nyíló Nagymező környékén volt. Csendes , nyugodtnak tűnt, de számításon kivűl hagytuk azt a körülményt hogy a Kovid időszak vége volt és még nem lepte el a várost annyira a turizmus, és a lakók is még megfontoltabban hagyták el az otthonaikat. A tulaj azonban visszavonta az ajánlatot, és levette a piacról a lakást, így visszakapva a pénzünket , az üzletből nem lett semmi. Emlékszem hogy magam alá kerültem mert már a hosszú hónapok otthon nélkülisége, a fáradság, és az egész idejövetelünk megpróbáltatásai megtették hatását, és annyira de annyira vágytam már egy lakásra amit otthonunknak tudunk. Aztán Tibor véletlenül ide vetődött a Benczúr utca elejére és mikor meglátta az a hangulatát, rögtön telefonált hogy jöjjek nézzem meg mert ez valami csodaszép. Volt egy eladó lakás az utcában, de csak 80 nm körüli. Nagyon tetszett de kicsi volt. Az utcában alig volt akkor is eladó ingatlan, viszont az ingatlan közvetítő megemlítette hogy lesz egy sokkal nagyobb lakás helyileg, ugyanattól a tulajdonostól de még nincs kész, várni kell pár hetet az átadásra. Megnéztük, megszerettük és pár hét után be is költöztünk. Mi ez ha nem sorsszerűség, hogy itt ahol eredetileg nem is kerestünk, pont itt kaptunk olyan otthont amit a mai napig is imádunk. Vannak nagyon szép részek egész Budapesten de ezt a környéket nem cserélném el semmiért. Mondhatni a Pesti belváros egyetlen zöldövezete. Bent vagy a város szívébe, de mégse a nyüzsgésbe , a turisták hadába. Jó a közlekedés, innen mindenhova ellehet jutni pillanatok alatt, na és a Városliget az a cherry on the top.
Vissza az ünnepekhez, voltunk több szabadtéri koncerten, természetesen meglátogattuk a Filozófusok kertjében lévőt és a Tabánit is. Kitűnő volt a hangulat, jó volt látni hogy minden korosztály képviselve volt. Itt egyébként is még mindig feltűnő nekünk hogy a gyerekek hogy bevannak vonva a kulturális programokba. Piciket , nagyokat viszik magukkal és nem csak a gyerekprogramokra. Így nőnek fel, és így lesz egy sztenderdjük , egy kitágult kulturális igényük a rendezvényekre.
Hipokrata módon de kimentünk megnézni a tűzijátékot, bármennyire én is úgy gondolom hogy ennyi pénzt eldurrogtatni olyankor amikor rengeteg más helyre kéne , luxus. Talán tavaly még a tüzijáték megrendezése mellett voksoltam, idén már elleneztem de kimentem, jövőre meglehet kisem megyek. Káprázatos szép volt, de én még időben is soknak tartom azt a 35 percet amit erre fordítottak. Emlékszem valamelyik évben itt volt a négyek csúcstalálkozója és éppen a Várkert Bazárnál sétáltunk amikor a rendezvény tiszteletére lebonyolítottak egy 10 perces tűzijátékot . Kisebb volt természetesen de elég szép ahhoz hogy megmaradjon az ember emlékezetében. Hasonló nagyságú volt mint Julius 1-én Kanada Napon az Ontarió Tavon. Ha annak a gazdag országnak csak olyanra telik, akkor miért ne lehetne elég mondjuk nekünk is. Szóval azért , sokszor , sok mindenbe változik az én véleményem is, de így van ez jól, ez a természetes mert ahogy egyre több a tapasztalatunk, rálátásunk a dolgokra nyilván sok mindent más, mélyebb rétegeiben látjuk. Ez is egy fejlődési folyamat. Úgy látom hogy az itthoni politikai rendszer hatásai már az élet minden területén érintik az embereket, az oktatástól a tömegközlekedésen és a közhangulaton át az egészségügyig. Ez nagyon nem jó és gondolom hogy most hogy ennyire felkavaródott az állóvíz ( mondhatni pocsolya) a következő választásokig ez így is marad. Az biztos ha változást szeretnénk van munkánk bőven.
Most megpróbálunk mégjobban odafigyelően étkezni. Visszavágtuk a lisztes termékeket, a tésztákat, és a cukrot teljesen. Kiváncsi vagyok hova jutunk evvel. Vagy 20 éve 5-6 hónapig csináltam az Atkins diétát amivel majdnem 20 kg-t fogytam , de azt már nem tudnám megismételni. Nem tudok és nem is akarok semmiről sem lemondani, úgy hogy tudom ez a diétánk is csak addig tart majd amíg nem jönnek a hűvösebb napok, amikor is ismét előtérbe kerülnek jobban a komfortosabb ételek. Itt azt mondják akkor kezdődik az ősz, amikor a töltött káposzta felváltja a a töltött paprikát. Hát én töltött káposztát talán egy évben kétszer ha csinálok, abból is az egyik alkalom karácsonykor, de a töltött paprikát hetente megtudnám enni. Sok helyen ettünk idén hekk-et, süllőt, talán a legjobb az az alsóörsi strandon volt. Lángosból is már kipécéztük a számunkra legjobbat, ami a Fény utcai piacon van. Igazi hagyományos krumplis lángos, amit mindig kiviszünk a Milenálisba és ott esszük. Megunhatatlan de akkora adag hogy nagyon ritkán kényeztetjük magunkat vele.
Sokszor nézegetem a kanadai Costco oldalát, milyen új termékek finomságok, műszaki cikkek, ruhák stb vannak. És még mindig ezt is -azt is megvenném. És milyen jó hogy nem tudom. Nem csak azért mert minden annyira drága ott is, hanem mert egy csomó mindenre nem is lenne szükségünk, csak az embert hajtja valami ,az az életérzés ami a mai fogyasztói társadalomnál sok mindenkit elkap. És én még nagyon moderált vagyok és voltam is ebben . Tibor mindig nevet rajtam mert egy csomó mindent bepakolok a kocsiban, aztán egy két kört járva a háromnegyed részét visszaviszem a helyére mert meggondoltam magam.
Talán már megszokhattátok tőlem az idézeteket, most is egy jutott eszembe Anthony Hopkinstól. És milyen igaza van. „Az én filozófiám az, hogy mit mondanak rólam az emberek, ahhoz semmi közöm. Vagyok, aki vagyok, és teszem, amit teszek. Nem várok el semmit és elfogadok mindent. És ez megkönnyíti az életet. Olyan világban élünk, ahol a temetés fontosabb, mint az elhunytak, a házasság fontosabb, mint a szerelem, a külső fontosabb, mint a lélek. Olyan csomagolási kultúrában élünk, amely megveti a tartalmat. „
Eltolódtak az értékrendszerek, minden a külsőségekre alapszik. Kinek milye, mekkorája, mennyije van amit birtokol. Kanadába nagyon szerettem hogy a pénz tabu téma volt. Senki nem kérdezősködött ki mennyit keres, ki mennyiért mit vett, ha csak ő maga nem hozta szóvá. Itt vannak ismerősök akik egyfolytában kérdezés nélkül megcsinálják az aktuális leltárjukat felénk úgy hogy nem veszik észre hogy minket ez abszolút nem érdekel. A magyar ember állandóan zsigerből kérkedik, a másét lesi, utánoz, licitál. Itt szerintem a leginkább a kinézet, az autó, a kaja és a kulináris élvezetek a státuszszimbolum, Kanadába inkább a ház, a gyerekek iskoláztatása, az utazások. Ez az alap és persze a külömböző társadalmi rétegek között nyilván ehhez adódnak még bőven ilyen-olyan kinyilvánulási formák. Mind a két földrészen dominál a fogyasztói társadalom, de Európában kicsit másképp. Nem vagyok gazdag itt sem, de a különbség elmondhatatlan: Amerikaban sokkal rosszabb szegénynek lenni, mint Európában. Itt ha beülünk a kocsiba és vezetünk pár órát, egy új országban találjuk magunkat, ahol más nyelv, más kultúra, mindenhol gazdag történelem és csodálatos építészet vesz minket körül. Kanadában ennek nyoma sincs. Itt sokkal pezsgőbb a kulturális élet, az emberek jobban értékelik a művészetet, legyen szó zenéről, színházról, bármilyen kiállításról. Az étel is jobb minőségű, minden ízletesebb, finomabb, kevesebb benne a cukor, a ízfokozók.
Alexék pár napja Hollandiába és Svájcba mentek. Jó hogy ennyit tudnak utazni, élvezik nem csak a Magyarországi életet hanem a sokszínű Európát is. Jővőhónap végén Ashli családjával Törökországba és Türkmenisztánba mennek. Utóbbiba vízum kell, amit csak két héttel előtte lehet megkérni. Szigorúbb beutazási feltételek vannak mint Észak-Koreában. Mi még legtöbbször tervezési fázisban vagyunk, mármint az utazással kapcsolatba, de az már biztos hogy eggyenlőre a road trippeket előnybe részesítjük a repüléssel szemben. Hiába gyorsak a repülőutak de annyi ember repül manapság hogy a reptéri várakozások, néha a customs, az átszállások, mind mind meghosszabbítják a menet időt.. Mostanában nagyon sok a késés, az eltörölt járatok, de van olyan is mint most az Alexékkal történt hogy majdnem két órát a levegőbe köröztek mert olyan vihar volt Amsterdam felett hogy nem tudott a gép leszállni. Reggel 11 kor indultak, és este hatra értek oda, Frankfurti átszállással, igaz 100 dolláros jegyért. Ha Kanadán belül elakarsz menni mondjuk Torontótól – Vancouverig nem ritka a 800 dolláros jegy sem, és akkor még csak országon belül vagy. Ez is egy nagy disznóság hogy a belföldi járatok is ilyen drágák, s bár tudom nagyok a távolságok, de hát akkor is.
Fanni 36 éves. Sok minden történt vele a nyáron, a legfontosabb hogy végre elvált. Sosem voltam válás párti, de ami nem megy nem kell erőltetni, és az a kapcsolat már nagyon nem működött. Büszke vagyok rá hogy meglépte és hogy bármennyire nincs könnyű helyzetbe most hogy egyedül van , mégis csinálja a dolgait, tervezgeti hogyan tovább. Pár nap múlva kezdődik a tanítás, most arra koncentrál, próbálja magát összeszedni a nyári lazulós napok után. Nagyon hiányzik még így is hogy hetente beszélünk, de remélem hamarosan látjuk.
Ma ismét megrendezésre kerül a nyárbucsúztató koncert a Hősök Terén, Fischer Iván vezényletével. Emlékszem tavaly is milyen meleg volt ilyenkor, az árnyék nélküli téren, a kő felhevülése miatt meg méginkább. Emberek próbáltak a szobrok, egymás árnyékába menedéket keresni, kisebb -nagyobb sikerekkel. Eszembejut a Martonvásári Brunszvik kastély parkjába , ott is a kis szigeten a fák hűs lombjai alatt lebonyolított Beethowen koncertekre, vagy a park más területén pokrocókon hallgatott komolyzenei koncertekre, ahol közbe nem kell grillcsirkére aszalódni. Persze nem mondom , nyilván a Hősők Terének a szobrokkal, a Múzeumok ölelésével is megvan egy káprázatos hangulata, itt csak a melegre akartam rávilágítani.
Itt jut eszembe hogy tegnap éppen egy ismerősöm, Tamás bejegyzését olvastam, szintén a melegről, és hogy jővő nyáron a gyerekeket a Skandináv országokba viszi, mert ott van nyáron most olyan idő mint amikor mi is gyerekek voltunk. Nem kell magunkat agyonkenni napvédővel, nem kell megvárni míg egy kicsit lehűl a Balaton és elmegy az algaveszély, kellemesen tudjuk élvezni a nyarat a 25-28 fokokban. Mert ugye itt pl. mára is hiába írnak 33 C-t az napon minimum 38.
Lehet hogy sok Magyarnak Skandinávia lesz az ami az észak -amerikaiaknak a Karib szigetek, csak itt a meleg elől menekülünk? Én már egyébként is említettem a Tibornak hogy egyszer elmennék lapföldre is, ha nagyon rám jön a kanadai tél hiánya. De most hogy ilyen melegek vannak lehet hogy valóban egy jó úticél északabra menni, hiszen egyébként is annyira gyönyörű.
Tamástól vettük a lakást, így ismertük meg. Fiatal( abb) , ambiciózus, kedves srác, aki televan új ötletekkel, célokkal. Rendkívül sok üzleti húzása van, ügyes marketinges, érdekes jelenség. Az ő tulajdona a most beinduló Tiian termék család, és az egyetem téri üzlete is. Figyelmetekbe ajánlom a web oldalát, ahol jobban rálátást lehet nyerni arról valóban mit is csinál ő, milyen termékeket árul, mi az életfilózófiája. https://tiian.hu/ Szórakoztató lesz.
Este tettünk egy kört a Ligetnél, érintve a koncertet is. Éppen ment le a nap, így már valamivel kellemesebb volt kint lenni. Evvel a pár képpel búcsúzom tőletek és az augusztustól is.
