A Benczúr utcában virágzik az első krókusz. Itt a tavasz nincs mese. Kinyíltak a hóvirágok az aranyesők is, és egyre több évelő kukkant ki a föld alól. Már alig várom az üde zöld leveleket, a virágok, különösen a rengeteg hársfa illatát, amivel még varázslatosabbá teszik a tavaszt, a nyár kezdetét. Az idei tél hidegebb volt mint az előzőek, de a rövidsége miatt annyira elviselhető volt, hogy szinte ennyi kell is. 2 láda csizmát és egyéb téli cipőt pakoltunk el, aminek 90 százaléka a lábunkra sem került az elmúlt időszakban úgy hogy nem hiszem hogy visszahozzuk a lakásba őket jövőre, hacsak több időre nem megyünk olyan vidékre ahol valóban sok a a hó és hideg van. Milyen érdekes az élet hogy most amikor minden karnyújtásnyira van, mennyire nem utazunk külföldre. 20 ezer forintért lehet menni Londonba oda-vissza repülővel, de Európa más részére is egyenlőre nagyon olcsók a jegyek. Ez mérhetetlen lehetőséget ad azoknak akik utazgatni szeretnének. Nálunk azonban még mindig a kis kutya körül forog az élet mert nem visszük messzebbre, másra meg nem akarjuk hagyni. Nem arról van szó hogy nem tudjuk betenni a kocsiba és elmenni vele, ami azért előszokott fordulni, de az a fajta kikapcsolódás nekünk nem annyira élvezetes, neki meg aztán végképp nem. Jól van, de ez annak is köszönhető hogy a rutinnal kordába tudjuk tartani a cukrát, és nem igen vannak kilengések benne. Este rituálé szinten van a lefekvése, mondhatnám úgy mint egy gyereknél, de jól és sokat alszik. Kap már mindenfajta étrend kiegészítőt, a veséjére, izületeire, szemére, ami elég jól karbantartja. Talán a fajtájából adódóan is, ő mindig is egy érzékenyebb kutya volt, kellett neki a biztonság, a közelségünk, és ez most csak hatványozottabban van jelen. Ha néha másra is hagytuk , utána hetek kellettek mire visszarázódott a megszokott kerékvágásba. Tudom most azoknak akik nem ilyen szinten tartják a kutyáikat vagy nem csinálnak belőle akkora „ügyet”, azoknak mind ezek a leírottak furcsán hangzanak. Hogy lehet ennyire alávetni az életünket egy kutyának……mégis “ csak” egy kutya. De hát ez van, amikor az ember felvállal egy állatot akkor előbb utóbb ez a szakasz is bekövetkezik. Benne van a pakliban.
Ma tüntetés lesz a gyerekek elleni erőszak ellen, a most kialakult köztársasági elnöknőnk lemondása után kialakult cunami kapcsán. Nem tudom hogy kimegyek -e mert nagyon tartok attól hogy politikai demostráció lesz, nem pedig gyerekvédelmi. Kár lenne a kettőt összekeverni, mert nagy az esély hogy annak ellenére hogy egyre nagyobb az elégedetlenség a kormány, a Ner, az oligarchák túlkapásai miatt, ez megint egy lábon lövés lenne szerintem az ellenzék részéről. Ha gyerekvédelmi tüntetésre hívják az embereket akkor maradjon is az. A mai megzavarodott világban én sem tudom tisztán magam hova tenni. Próbálok a politikától távol maradni, és ha bekéne magam sorolni valahova akkor olyan vagyok mint egy konzervativ liberalista…ha van egyáltalán ilyen. Ha már politika, itt jut eszembe hogy megnéztem a Tucker Carlson -Putyin közel két órás beszélhetését, amit még azoknak is ajánlok akik nem szeretnek politizálni. Sajnos a mostani időkben viszont azért nem árt egy -két dolgot tisztábban látni mint ahogy az a média által tálalva van. Az első rész szinte a Putyin egy történelem órája, de mégha unalmas is néha, érdemes végig hallgatni mert tisztán levezeti miért lett ez az Ukrán -Orosz háború. Van benne Magyarországról is szó, egyszóval sok mindenbe már amit részben tudunk is, egy megerősítést kapunk, másrészt a sok új info számomra legalábbis nagyon érdekesnek tűnt.
Tegnap láttam hóvihar volt Torontóba, miközben mi itt este már mellényben sétáltunk egy -két háztömbnyit. Ott még csak most kezdődik az igazi tél mert máskor is előfordult hogy a november ,december enyhe volt, de februárra bemutatkozik az igazi téli időjárás. Ha még esetleg hó nem lenne akkor is a talaj olyannyira megvan fagyva ( nem úgy mint itt) hogy teljesen másképp érezni itt mondjuk egy 5 C fokot mint ott.
Na közben eltelt pár nap, pénteken megvolt a tüntetés is. Mi kimentünk az esti sétánkra a ligetbe de a 6- os kezdésből majdnem hét óriási lett mert a tömeg csak hömpölygött, és nem akarták elkezdeni addig a beszédeket míg mindenki oda nem ér. Így aztán mi haza is ballagtunk és mivel a Gulyás Marci feltette a youtube-ra élőben , így onnan néztük. Hihetetlen mennyi ember összegyűlt, s szerencsére békésen zajlott. Végül is példamutató volt hogy a közösségi média tartalomgyártói ilyen nagyságrendű tüntetést szervezve demonstráltak egy közpolitikai esemény miatt. Tetszett ahogy Potyondi fogalmazott , ha nem is tudjuk megváltoztatni a világot de magunkat , a hozzáállásunkat, dolgokhoz, igen…ami persze hatással lehet a világ alakulására később. A tüntetés utáni vízhangon lehetett lemérni hogy sajnos van media manipulálás mert jószerivel csak a negatív hírek jöttek velem szemben, elbagatellizálva a jelentőségét és a nagyságát is a tüntetésnek. Jó lenne már egy centrális réteg kialakulása akik nyitnának egy teljesen új , megfiatalodott, objektív nézőpont felé. Idén lesznek a kerületi, főpolgármesteri választások. Lassan 3 éve élünk a kerületben és bár tudom a környékünk kiemelt megkülömböztetésben részesül csak dicsérni tudom azok munkáját akik az egész kerületért felelősek . Fiatal , ambiciózus polgármesterünk van aki nem csak az íróasztal mögül nézi az eseményeket, hanem kint van az emberek között, jár-kell, véleményeket gyűjt, nyitott az új dolgokra, a fejlesztésekre, és ennek meg is van a látszatja. Sajnos mi is látjuk úton- útfélen hogy az hogy hogy néz ki egy adott utca, vagy városkép az nemcsak a városfejlesztőktől, a városért dolgozóktól függ, hanem leginkább a lakóktól, az emberektől akik lakják. Vannak akik mérgesek a világra és a fusztráltságukat a hanyag magatartásukkal vezetik le, vagy csak egyszerűen beidegződőtt rossz szokások alapján hagynak maguk után nyomokat. Nagyon nehéz az ilyen emberek agyát bármivel átmosni, főleg az idősebb generációét. Viszont egyre kevesebb az elhanyagolt épület. Itt például, de gondolom más kerületben is pályázatok vannak homlokzat felújításokra, aminek a kisebb részét kell csak a lakóközösségnek állnia, de a nagyobb hányadát fizeti az önkormányzat. Tegnap láttunk előszőr hogy egy gyönyörűen felújított épületen meghagytak egy kis renoválatlan részt, amit üveggel fedtek be, így emlékezve a háborús, vagy az 56-os golyónyomokra. Nagyon tetszik az ötlet, mert aki látott régi filmeket a háború utáni Budapestről az tudhatja hogy milyen romokba hevert. Számomra egyszerűen hihetetlen hogy hogy tudták ilyen frenetikusan újjá építeni az országot a II.Világáború után. Nagyon tetszik az is ahogy fent a vár negyedben vagy bárhol az országba, a régi épületeket úgy próbálják rekonstruálni hogy az eredeti arculatát, és dizájnját adják vissza, ragaszkodva a valódi architektúrához. Ezek grandiózus munkák, hatalmas pénzek, de a végeredmények elképesztő impozánsak, szemet gyönyörködtetőek.
Rólam csak annyit hogy próbálom nem átadni magam a koromnak, bár az kétségtelen érzem hogy egy új fejezete ez az életemnek. Míg a 30-as 40-es 50-es évek úgy összefolytak, ez elkülönül a többitől. Már képtelen vagyok olyan vehemenciával élni a mindennapokat mint régen. Lelassultam, aminek vannak persze pozitív megnyilvánulásai is, de beletörődtem hogy a futást például felkellett cseréljem gyaloglásra, a bulikat kellemes 4-es 6-os vacsorákra, a nagy evéseket kis porciókra, hogy kétszer is meggondolom mikor iszok alkoholt, hogy egyre kevesebbszer érzem hogy jól esik a hirtelen spontanelitás és még sorolhatnám. Míg korábban könnyebben mentek a változtatások az életben bármikor , bármilyen körülmények között, amikben gyorsan adaptálódtunk az új helyzetekhez, manapság ez már nem megy olyan gördülékenyen. Próbálom a legtöbbet a a legjobban kihozni a mindennapokból, élvezni azt ami megadatik és kevesebbet aggódni azon ami nem. Az az igazság hogy itt az idő, hogy jobban kell a jövőnkön is gondolkodni , tervezni az idősebb éveket mert látom a körülöttünk lévőkön hogy mennyire nem készültek fel rá, vagy éppen azt látom hogy emberek mennyire nem törődnek avval hogy minden megváltozhat pillanatok alatt. Sokan az idők szűkössége miatt, a hírtelen kialakult, kellemetlen dolgokban nem igazán tudnak racionálisan cselekedni. Pont olyankor amikor a leginkább szügség lenne rá. A helyzeteket megkell tanulni kezelni és szembenézni a valósággal még akkor is ha rossz, vagy fájdalmas, mert előbb -utóbb szembefog jönni a valóság. Persze mi sem látjuk még kristály tisztán mi lesz a következő időkben, hiszen csak most kezdtünk itt gyökeret ereszteni, de azt érezzük hogy számunkra ez egy megfelelő közeg ahhoz hogy ezt a kort is pozitívként éljük meg, ne pedig csak temetve a múltat. Szokták mondani hogy a lemenő napnak is van ereje úgy hogy nincs ok az aggodalomra, 60 -on felül is lehet szép, tartalmas életet élni. Ilyenkor persze még inkább egy óriási szerencse aki ezt az időt a szerető párja mellett tudja eltölteni, egy olyan társ mellett akivel már összecsiszolódott az életük, akivel közreműködő és nem idegesítő partnerei egymásnak. Érdekes de mikor visszaolvasom a soraim szinte felkiáltójel szerűen jön velem szemben hogy olyan „öregesen” írok ezekről a dolgokról, hogy valahogy saját magam teszem öreggé. Nem tudom ez miért van így, Tibor figyelmeztet is mindig hogy ne temessem már magam, de valahogy ez jön ki belőlem. Eddig megszoktam hogy koromhoz képest fiatalabban néztem ki mint ami voltam, most meg nem. Talán ez a nagy különbség. Hogy ha belenézek a tükörbe inkább a csalódás jön vissza semmint a kellemes meglepetés. Ősz a hajam és lehet ez öregít de nagyon élvezem. Mármint nem azt hogy öregít hanem hogy nem kell 3-4 hetenként fodrászhoz menjek azért hogy a lenövéseket befesse hanem sok évtized után végre tudom viselni az eredeti hajszínem. Így is járok fodrászhoz, néha világosít egy kicsit rajta, de ezek olyan műveletek amiket nem kell havonta csinálni. Ági a régi fodrásznőm nagyon hiányzik. Ő volt nekem a valódi megtestesítője annak ahogy egy fodrásznak dolgoznia kéne. Én mindig is szerettem ha nem én mondom meg mi áll jól nekem hanem a fodrász látja hogy mi az a forma, szín ami a legjobban illene az egyéniségemhez abban a periódusban. Persze ehhez alany is kell aki megbízik a mesterében. Én imádtam a különleges színkombinációkat , hogy minden alkalommal kicsit más volt a végeredmény. Hogy tudnak emberek ugyanavval a hajszínnel élni egész életükben? Nem unalmas? Itt konzervatívok a fodrászok, még a fiatalabb generáció is. Szerintem ez az egyik oka annak amikor azt mondjuk hogy a magyarok nem szépen öregednek. Nem csak fizikailag hanem kinézetre sem. Minden második idős nőnek rövid haja van, ugyan avval a vágással és hát ezek a borzasztó mahagóni vörösek nem tudnak kimenni az itteni ” divatból”. Minden idős, vagy fekete, vagy fehér vagy egy valamilyen vörös színt hord a fején. Semmi kontraszt, semmi árnyalat, mintha csak ráöntenék mindegyik fejére egy doboz festéket. Azért annyi dicséret van hogy az öltözködés terén sokkal változatosabban néznek ki mint Kanadába. Ott meg mindenki abban volt ugyanolyan. Mintha mindenki a Costco-ból öltözködött volna. haha…mert úgy is volt. 20 dollár alatt olyan minőségi ruhákat lehetett kapni hogy nem igen néztük hogy kell -e vagy nem, annyira megérte. Jó is volt.
Mi itt álltalában a Lidl-be járunk élelmiszerért, ahol most egy kicsit le is mentek az árak. Német vállalat, kiválló minőség, nagy a választék. Még mindig, mindenhol drágaság van de a termékpaletta sokkal szélesebb skálájú minden területen mint az Kanadába volt. Az árak hasonlóak mint kint, a fizetések nem. Itt viszont ha magas is az adó, de nincs annyi fajta, kisebbek a szolgáltatási díjak, és az sem elhanyagolható, hogy az emberek többségének már kifizetett ingatlanja, autóik vannak. Ez azért óriási különbség. Most olvastam hogy Torontóba ahhoz hogy valaki egyáltalán ház, vagy lakás hitelhez jusson minimum több mint 200 000 dollár évi keresetének kell lennie, ami irreálisan magas, a legtöbb embernek egyszerűen elérhetetlen. Röhej hogy már 35 éves hitelek is vannak, ráadásul most a kamatok is rettentően felmentek. Sokan a nyugdíjkorhatárra fizetik csak ki az ingatlanjaikat, akkor meg a nyugdíj összege miatt kérdéses hogy megtudják-e tartani a magas properti tax miatt. Azért azt még hozzátenném hogy ezeket az infókat, mi és a környezetünk nagytöbbsége példájából veszem, olyanoktól mint mi is, akik első generációs bevándorlók voltak. Nyilván a már ott született, többgenerációs kanadai családokra más vonatkozik.
Ami jó, hogy Magyarországon nincs a tulajdonjog után életed végéig tartó magas adó, viszont társasházaknál van közös költség ami persze elenyésző, és legtöbbször, a víz, fűtés, csatorna, szemetes stb. is benne van az árba. A kamatlábak itt még sokkal magasabbak, ezért valahogy mindenki arra törekszik hogy ne ugorjon bele nagy adóságba, ( tudjuk mi lett a svájci alapú hitelekkel is, hányan váltak otthon nélkülivé). Nagyon sokaknál a lakásra a pénzt összedobja a család, vagy az örökséget használják fel lépcsőfoknak…vagy éppen csak az lesz a megoldás. A lényeg hogy Kanadába teljesen eladósítják az embereket és ezt már elkezdik a frissen végzett középiskolásokkal, akiknek azért többsége még 18 évesen nem fejlődött fel arra a szintre hogy a felelőség teljesen tudatában bánjanak a pénzzel, így ha nem a szülők fizetik a tandíjat akkor ők maguk is, mire befejezik a tanulmányaikat, nem kis adósággal kezdik meg az önálló életüket. Csak az ismeretségi körből több olyan fiatal véleményét tudom, beleértve a lányunkét is, akik megbánták hogy egyetemre mentek mert nem azt a végzettséget használják a munkájukhoz mint amire a diplomájukat kapták. Kanadába mi is átéltük hogy szinte státusz szimbólum hogy a gyerekeinknek egyetemi végzetsége legyen, miközben alig tanulnak valamit. Agymosva voltunk addig amíg Alex az első év befejezése után azt nem mondta hogy nem folytatja, mert nem neki való. Saját pénzén kifizette az egyéves egyetemi díjat és búcsút mondott az egyetemnek. Azóta sem bánta meg. Sok gyerek, akiknek a szülők fizették a tanulmányaikat és most nem tudnak mit kezdeni a diplomájukkal, magukon hordozzák a lelkiismeret furdalást, hogy kvázi tartoznak a szülőknek annyival hogy használják amire pénzt adták ki. Nem is keveset. A szülők rájuk pakolnak egy lelki terhet, miközben persze a legjobbat akarták a gyerekeiknek. Én azt vallom hogy nem mindenki akar orvos, mérnők vagy tudós lenni , így a legtöbb fiatalnak elég lenne egy célorientált főiskolai képzés is. Már az egyetemi oktatás is más mint régen. Kovidos időkben köztudottan úgy dobálták a diplomákat, hogy közben a tanulók az órákra sem mentek be, nem is vizsgáztak a tantárgyakból. Olvastam egy szociológiai véleményt ami azt taglalta hogy mekkora baklövés volt egy olyan korosztálynak diplomát adni akiknek a képzetsége a minimumot sem éri el, és pont nekik leszünk kiszolgáltatva.
Szeretjük az otthonunkat, amit olyanra alakítottunk hogy bármikor , bárhonnan örömmel jövünk haza. Nincs kihasználatlan tér benne, nem érezzük se túl nagynak se kicsinek. Kényelmes, nagyon jól megtervezett beosztással, és ha kell sokkal inkább eltudunk szeparálódni benne, mint Kanadába a két szinten. Az elrendezése és a nyitottsága miatt , na meg a 4 m magas belmagasságnak köszönhetően sokkal nagyobbnak tűnik mint a házunk volt, pedig ez a lakás fele akkora. Nagyon sok extra terhet rótt ránk akkor amikor költöztünk hogy a legtöbb mindent elhoztuk Kanadából, főleg a személyesebb, vagy éppen műtárgy jellegű dolgokat de nagyon jól tettük mert végül is három lakást komplettűl betudtunk velük rendezni. Annyira más itt minden európában hogy ezeket a berendezési tárgyakat meg sem lehet itt találni. Amerikában minden nagyobb, szélességben és vastagságban is. Mások az értékek, az antikvitás, a stílus, a kényelemhez megtervezett bútorok, tárgyak. Itt Európában minden sokkal kisebb mert kisebbek az átlag lakások, házak alapterületei is. Kell idő míg átáll a szem, és megtanuljuk használni az itteni háztartási dolgokat, mint mondjuk a fele akkora sütőt, amibe a kanadai sokszor 11 kg-os Hálaadási pulykám fele sem férne bele. Nekünk a nagy belmagasság jelent talán a legtöbbet egy ingatlanba, nemhiába ez volt az első kritériumunk amikor lakást kerestünk. Kanadába nem volt nagy házunk( főleg ottani viszonylatokban nem ) de a 80% -ba nyitott katedrál mennyezet volt, ami megnövelte a nagyság érzetét. A magas plafon, a vertikális terek könnyen a lakás ékévé válhatnak. Ez egy olyan adottsága egy lakásnak amit mással nem tudunk pótolni. A nagy belmagasság, a tágas légtér, ugyanazt a funkciót adja, ami miatt eredetileg is épültek az ilyen lakások , és ez a díszesség, az elegancia.
Nekünk a fűtéssel nincs gondunk, állandó temperált a hőmérséglet úgy hogy a lakás felébe télen is levan kapcsolva a fűtés, mert 24-25 fokban nem tudunk létezni. A háznak saját kazánja van, és minden lakás a négyzetmétere után fizet fűtési díjat ami benne van a közös költségbe és ami, mióta itt élünk nem változott. Sokaknál látom hogy télen is állandóan nyitva vannak ablakok mert nem tudják elviselni a meleget, így ennél egy környezet kímélőbb módszer az ha lekapcsoljuk a fűtést, még ha fizetünk is érte. Még így is kevesebbek az energia árak mint kint Kanadába, amit abszolut nem értek, főleg annak árnyékában hogy mennyire ránk lett ilyesztve mikor az Ukrán-Orosz háború elkezdődött. A benzin ára szinte állandóan változik, legtöbbször persze emelkedő tendenciával, de mivel kicsik a távolságok, jó a tömegközlekedés, és mivel aránylag kissebb méretű Hibrid autónk van ami a városban szinte nem is fogyaszt a elektromossága miatt, szóval minket a benzin árak nagysága annyira nem érint. Itt az extrém nagy autóknak nincs sok értelme mert sokat fogyasztanak, nehéz velük parkírozót találni , és talán jobban célpontjai is a lopásoknak, sérüléseknek. Nekünk egyenlőre elég egy kocsi mert ha a városba vagyunk a tömegközlekedéssel hamarabb eljutunk bárhova, ha meg vidékre megyünk akkor úgyis együtt megyünk. Az évi kerületi parkirozódíj 1920 forint, ami nevetségesen kevés összeg. Ez egy autóra van, így ha valakinek esetleg több gépjárműve van egy bejelentett lakcím alatt annak már sokkal több évi díjat kell fizetni a másodikra vagy a harmadikra, ha csak nincs garázsa, ami azért itt ebben a kerületben elég ritka. Hiába van három lakásunk, csak amibe állandóan lakunk, abban a kerületben érvényes ez az alacsony parkolási díj, a többibe fizetni kell a parkolásért, és nem is keveset. Most már ha jól tudom 350 forint / óra alatt nincs is parkolási díj, itt nálunk a VI.kerben 600 forint/ óra között van. A körzetünkbe, tisztaság, rend van, szépen ápolt növényzet a közterületeken, állandóan illatos- fertőtlenitő vízzel mosott járdák, amikre a kutya pisik miatt égető szükség is van. Rengeteg közterületes tevékenykedik, kézzel-gépekkel seprik, tisztítják a kerületet, ürítik a sűrűn elhelyezkedő kukákat, metszik , gondozzák a parkokat , a nagy fákat, növényeket. Van most már forródrót mindenre, így például ha valaki szemetet hagy a kuka mellett, vagy bárhol ahol nem kéne hogy legyen, csak felkell hivni egy számot és fél órán belül feltisztitják, elviszik a hulladékot. Hál Isten azért nem gyakori esetek ezek, de egy nagyon hasznos szolgáltatás, nem csak azért mert vannak szemetelők hanem amiért mondjuk nem kell várni az évi lomtalanításra, így bármikor túladhatunk a nem kívánt lomokon is. Kanadába felkellett hivni ugyanúgy egy számot , de időpontot kaptunk a kirakásra és az elvivésért ha keveset is de fizetni is kellett. Itt ez mind ingyenes, nem beszélve aztán a lomtalanításról amiről már írtam korábban. Több Terézvárosi oldal is van a face-en, ami hasznos információkkal, egészségügyi, kulturális tájékoztatókkal, Chat-ekkel a lakók között, hirdetésekkel, mind -mind olyan tudnivalókkal amikre szükségünk lehet fent van. Ezek az oldalak sokszor össze is kötnek embereket. Minden kerületnek így a mienknek is megvan a saját kultúrháza, egészségügyi komplexuma, ügyintézési irodái stb. Maga csak a kerületi kultúrház olyan színházi, koncert , kiállítási és olyan egyéb programokat kínál amire csak vágyakoztunk Torontóba. A legtöbb a kerületi lakosoknak ingyenes, vagy csak regisztrálás kell, vagy egy-egy esetben minimális értékű jegyvétel szükséges. A kerületnek két egészségügyi komplexuma is van , az egyik a Csengery utcában, a másik a Hercegprímás utcában. Itt minden van, a CT-től a vízitornáig, a szakorvosi rendelőktől a gyógyszertárig, Így kórházba tényleg csak akkor kell menni ha gyors, vagy bent fekvési ellátás kell. CT- re pl. 4 napot vártam ,vízítornára a rheumatológus ír ki alkalmakat, egyszerre 10 -et, és már következő héten lehetett menni. Mind ingyenes. Rögtön kapunk leletet minden vizsgálat után , ami még aznap felmegy a Cloud-ra is, a saját oldalunkra, ahol az összes beutaló, recept, vizsgálatok , minden ami az egészségünkkel kapcsolatos fent van. Nem kell érte külön fizetni mint Kanadába, amit sosem értettem hogy az egészségügyi leletek miért nem a mi tulajdonunk, miért kell azt külön pénzért kikérni. Én nekem eddig az volt a tapasztalatom hogy a fentiek közül minden zökkenőmentesen ment, egyedül ( mint már arról valamelyik bejegyzésembe írtam is ) a hivatali ügyintézések bürokratikusak. Azok közül is az átírások, mert pl. a személyi papírokat 1 héten belül megkapja mindenki. Az ügyintézők kedvesek, segítőkészek csak sokszor változás van a rendszerben és elfelejtik éppen őket értesíteni erről előszőr.
Lassan búcsúzom egy- két képpel az új kecónkról. Befészkeltük magunkat mint ahogy látszik is. Nekünk mindig is fontos volt a helységek hangulata, a harmónia, az hogy kiszolgálja a kényelmünket, hogy mindig feltudjunk benne töltődni úgy hogy közbe ne unjuk meg. Az otthon számunkra az a privát tér, ami-legyünk családdal, egyedül vagy barátokkal- a legintimebb környezetet biztosítja és ami folyamatosan biztonságot ad. A lakótereinkben mindig, így most is a megmutatkozik a művészet iránti szeretet és egy új, kreatív térforma megvalósítása. Mind a ketten szeretjük a letisztult, minimalista stílust, de ez a mi otthonainkban sose jött létre. Mindig is eklektikussá alakult , akárhogy is kezdtünk sima falakkal. A diverzitás dominál. Szeretjük az izgalmas tereket, változtatni egy-egy tárgynak a helyét, szerepét, ahol fények jönnek-mennek, ahol a semmittevés is jó és kikapcsolódó tud lenni, ahol mindig van valami újdonság, ahol egy kicsit a mi és az életünk történelmének nyomai is elkisérnek.
