Mindig irigykedve néztem Kanadából hogy itthon a március 15.i ünnepségen már rendszerint rövid ujjú pólóban vagy csak egy kis dzsekiben flangálnak kint az utcán az emberek. Ott akkor térdig jártunk a hóban vagy jobb esetben a sárban és tudtuk hogy nincsenek csodák és még több hónap marad a télből. Minden egyes május második hetén, a magam által megvett anyák napi, kinti, urnás virágokat még éjszakára bekellett cipeljük a lakásba mert az éjjeli fagyban tönkrementek volna. Igazából minden évben Junius első hete az amikor azt mondhatjuk hogy most már biztos nem fog esni a hó, de akkor meg szinte a fűtésből egyből a hűtésbe kapcsolunk.( ez persze csak Torontó és környékére igaz mert az ország külömböző részein más és más időjárás uralkodik.) Egyszóval nincs tavasz. Van egy pár napos itt-ott elszórt tavaszias idő de az csak olyan mézesmadzag húzogatós szintű, tiszavirág életű, ahogy jött úgy el is megy. Itt örömmel konstatáltam hogy március második hete körül leveszik a köztéri szobrokról a téli takarókat, kiteszik az éttermek, kávézók utcai frontjára a székeket , asztalokat, megnyílnak a teraszok, ültetik a parkokba a virágokat, rendezik a kerteket, na és újból van fagyi. Mondjuk rengeteg helyen pl. itt nálunk a sarki kávézóban is egész télen kint voltak az asztalok, székek, melegítővel és pokrócokkal, szóval a vállalkozóbb szelleműek kint is tudtak enni, kávézni.
Tegnap felkaptam a fejem egy főcímen és mosolyra húzódott a szám. Az volt a címe hogy “ Biztos elegetek van a morcos télből”, beköszöntött a tavasz. Milyen morcos, milyen tél ? Itt Budapesten egész télen sütőt a nap, nem volt csapadék, volt ugyan egy két ködös nap de annak is megvolt a szépsége. Ha bármi panaszom lenne az elmúlt hónapokra az inkább csak az hogy nem volt igazi tél, hó ami azért valljuk be az ünnepek hangulatán nagyot dob. Egyszóval kilehetett bírni és aki most lélegzik csak fel, most jött meg az életkedve ezekkel a 20 fokokkal, annak ajánlom töltsön el egy min. 6 hónapos téli időszakot Kanadába. Annak minden szépségével. Mi egy tó mellett éltünk Torontó peremkerületébe ahol állandóan volt páralecsapódás , egyszóval télen ez hó. És minimum 10 cm-vel mindig több mint lent a városba. Ha éppen nem havat lapátoltunk és a kert bokrait, fáit mentesítettük az iszonyú mennyiségű hó súlyától,( annyi időt eltöltve ezekkel hogy néha akar mellékállás is lehetett volna), akkor jeget csákányoltunk. A kemény adózásunkba, a szezon nagy részébe nem fért bele hogy normálisan megtisztítsák a járdáinkat, mert vagy az úttestről oda kotorták a havat, vagy vastagon állt rajta a jég, amiért legtöbbször egy sima sétát is úgy éltünk meg mint valami expedíciót és idegesebben értünk haza mint ahogy elindultunk. Persze a természet csodálatos de hát az ember a hétköznapokban többet jár -kell, intézkedik mint amennyit kirándul. Itt jut eszembe hogy több Instagrammos kanadai, torontoi oldalt követek ahol naponta jönnek fel a legújabb bejegyzések. Igazából két fő téma van, az egyik a kanadai tél kihumorizálása, ( mert ha már szívunk legalább legyen jókedvünk mellette) a másik a CN toronyról elkészített millió fotó. That’s it ! Kb. Túlzások nélkül ennyi is. És ezért voltam rettentő elkeseredett ott télen , mert ha már úgy alakul hogy hosszú , hideg a tél , de egy olyan gazdag ország mint Kanada azért a sok befizetett pénzért legalább kompenzálná valamivel a polgárait, adná meg hogy legyen alternatív programcsinálás is, a sokszor mínusz 10 fokos kinti kirándulások, a milliók pincébe való tv-nézése, a Tim Hortons-gatások helyett. Szerintem fél Kanada télen lent, a lakhatásra tökéletesen alkalmas de mégis csak pincehelységben tölti a telet. Megkockáztatom az év nagyrészét is. Mindenkinek ott a minden foglalatosságra külön szobákkal kiépített hatalmas háza de mégis az ablaktalan, sötét pincét használják élettérnek. Már akinek van pincéje. Hihetetlen de embereknek , közöttük nekünk is volt egy pár hónap amikor is a nagy program az volt hogy hétvégén összejüvönk egy sushis helyen ebédelni, beszélgetni egy órára. Mondjuk nálunk ez lecsengett hamar de embereknek ez egy hétvégi program. Mármint csak ez. Én úgy gondolom erre egy élet kevés. Még akkor is ha akármilyen csilivili ház is vesz körül. Ahol nincs kínálat ott elapad a kereslet is. Az emberek meghasonulnak, megszokják hogy az van ami van és a legtöbb nem is próbál belőle kitörni, mert persze se ideje se energiája nincs rá annyit dolgozik. A Covid totál betett mert tényleg minden de minden program elöl ellettünk vonva Kanadába de megmondom őszintén nem volt nagy különbség e között és az előtte lévő idők között se. Valahogy az állam és kényszerűségből így a társadalom is arra állt be hogy minden etnikum találja meg a maga kis zárt programjait ahol a hasonszőrű emberek elszórakozattják egymást a néha rettentően silány programjaikkal. Egyszóval nincs meg az a kulturális háló amivel nemzetközi szinten is tudnának elérhető pénzért vagy akár ingyen az emberek kultúrához, kikapcsolódáshoz jutni. Torontóba van egy két koncertterem, színház amibe a borsos árak miatt a fél nézőtér üres, van egy pár múzeum amibe alig van az állandó kiállítások mellett változó néznivaló. Itt megjegyzem hogy az egyetlen Calgaryi múzeumnak pl. nem volt parkírozója. Azért ez elárul valamit. Mondjuk az is igaz hogy az indiántollak, az egy- két 18. századi lovaskocsi és fegyverekre azért nem sokan kíváncsiak. Fiatal az ország, és fiatal a történelme, így szórakoztató, feltöltő, agytágító látnivaló, kikapcsolódás, a természet kivételével, alig van. Az építészet egyhangú, a felhőkarcolókon kivül nem sok szép és érdekes látnivaló akad. Az ingyenes gyerekprogramokra olyan várólisták vannak hogy minden anyuka ott ül a komputernél attól a perctől amikor megkezdődik a regisztrálás hogy némi esélye legyen a bejutásra és ha vannak is gyerekprogramok amik elérhetők, olyan árakon hogy néha képtelenség megfizetni. Egyre többen nem vállalnak gyereket mert az eltartásuk luxuskategóriába sorolható. Ahhoz hogy bölcsibe, oviba járassák a fizetések jelentős hányada rámegy. Na szóval mivel mindenki dolgozik hogy a magasnak mondható életszínvonalát fenttartsa, idő sem jut másra. Ez egy ördögi kör. Az emberek többsége a 8-10 órás munka után semmi mást nem akar mint kint lenni a szabadba, vagy lent a pincéjébe. Szóval -there you go-, így van megoldva a probléma. Persze az hogy kinek mit jelent a magasabb életszínvonal elérés arról sokat lehetne beszélni, nagyon relatív hogy embereknek mi a színvonal egyáltalán. Lehet egy kényelmes masszírozós tv -néző fotel, míg másoknak egy lábdagadásig végignézett új kiállítás . Ezért nem értem hogy hogy lehetséges hogy ez a kis ország mint Magyarország , aki gazdaságilag nyomába sem lép Kanadának mégis dugulásig van programokkal. Mindig is tudtuk de most hogy benne élünk egyszerűen elképesztő. Néha összenézünk és csak nevetünk hogy az esti 3-4 program közül melyiket válasszuk, aztán mégis néha úgy döntünk hogy nem megyünk sehova de a lehetőség érzése annyira de annyira jó. Rengeteg ingyenes kikapcsolódási, magas színvonalú program van , egy színházjegy a 10-20-30 dollárnak megfelelő értékű a kanadai 200-300-hoz képest, hogy ha nem akarsz pénz költeni akkor sem kell otthon üljél ahhoz hogy feltöltödj valami ujjal, valami mással. Mikor itthon voltunk 2019 augusztusában utoljára azt hittem hogy csak az ünnepek miatt annyi a rendezvény de most hogy itt vagyunk majdnem egy éve , látom hogy ez a tendencia hetekre lebontva is ugyanaz. A magyar ember sír egyfolytában, panaszkodik hogy nincs pénze miközben a legtöbb mindene kivan fizetve. Mostmár az emberek nagyrésze a világ minden tájára eljut és nem csak egy évben két hétre. Állandóan tele a bevásárlókocsi, telis tele minden kultúrintézmény, étterem, kávézó és meg sorolhatnám. Minket meglepett hogy mennyi kis szarságra fizetni kell, de úton út félen azt a mondatot hallom hogy 5-10-15 ezer forintról úgy beszélnek mint ha az nem is lenne kiadás, mint valami aprópénzről. Az én ismeretségi körömben szembetűnő téma az öröklés is, ami szintén meghatározza hogy fiatalon akár, ki milyen szinten kezd. Múltkor egy baráti beszélgetésnél megütötte a fülemet hogy ha jól emlékszem úgy hangzott el hogy a magyar társadalomba a családi, és egyéni előrelépések az örökségekre épülnek. Punktum. Nem a saját magad által megtermelt javakra. Valahogy úgy van ez itthon hogy persze senki nem vár senki halálára de azért ha örökség van akkor köszönöm szépen azért ez nagyon jól esett. Itt mindenki örököl ,( főleg akik a tűzközelben vannak) nemcsak a szülőktől hanem nagyszülőktől sőt még olyanoktól is akik nem is rokonok. Hogy hogy csinálják nem tudom, mert mi ebből kimaradtunk. Lehet jobban rámenősek, lehet jobban rávannak szorulva , de valahogy mindenki olyan természetesnek veszi és számit rá. Szóval szerintem nincs ok a jajgatásra, sajnáltatásra, ami legalább úgy jön a vénákból mint az irigység. Itt szerintem van a felső réteg az olyan gazdagságával hogy azt egy -egy kanadai milliomos is megirigyelné, aztán van a középréteg aki szerintem jobban él mint amit gondolnak saját magukról és van a mélyszegénység. Hivatalos adat szerint több mint 1 millió ami az alig 10 milliós lakossághoz képest nagyon nagy szám. Budapesten ezekből aránylag keveset látni de még az is sok ami van mivel rettentően rontják az összképet. Vannak gócpontok ahol hatványozottabban vannak de a viselkedésükkel, kinézetükkel nagyon letudják rombolni egy-egy rész hangulatát. Némelyik közveszélyes is, mondjuk ilyenből láttam jó párat Torontó belvárosába is. Gondolom ezek a tényezők ugyanúgy hozzátatoznak a nagyvárosok látképéhez mint mondjuk az elegáns éttermek. Még nem jöttem rá miért van az hogy az itteni alja népe ( bocs a kifejezésért de hiába ledegradáló nem tudom jobban kifejezni) miért zavar jobban mint az ottaniak Kanadába. Lehet a viselkedésük, az ahogy beszélnek, megnyilvánulnak, különösen egy-két etnikai csoportnál megfigyelhető temperamentumosság, (de nem csak az ő körükben) borzasztó idegesítő, másfelől lehangoló. Hogy valahogy pont ezek a legrafináltabbak, hogy lopnak, csalnak ,hazudnak, kikerülik a törvényt és hogy az állam nem megy mindig utánuk. Hogy azért még nagy számban fordul elő lopás, hogy némely embereknek a magántulajdon fogalma semmit nem jelent. Ezért nagyon fontos hogy milyen környezetben mozogsz, hol laksz, kikkel érintkezel mert ha ezekkel nem vagy napi szinten kontaktusba akkor sokkal más szemüvegen keresztül látod Magyarországot is. Most persze cikázik a gondolatom és beugrott amikor egy kanadai séta alkalmával a sétányra ahol csak gyalogosok mehetnek, bement egy cross motoros banda és a babakocsis járókelők között száguldoztak. Szó szót követett és a férjem kihívta a rendőröket. Mire kijöttek a banda eltűnt egy közeli házba , szóval felelőségre lehetett volna őket vonni akár csak figyelmeztetéskeppen, de a rendőrök legnagyobb megdöbbenésünkre azt mondták hogy ők nem képviselnek minket. Oké, akkor kérdem mégis kit ? Szóval ott is vannak furcsa dolgok mint bárhol a világban. Én csak azért fohászkodom hogy please csak nehogy az legyen mindenből a tanulság hogy nekünk is csirkefogó módjára kellene éljünk hogy életben maradjunk.
Persze van igény a változásra és változnak is dolgok de ez nem megy egyik napról a másikra. Sok a fiatal, sok a turista ami segíti hogy a negatív hangulat, az ahogy evvel a hangulattal sokan a világra tekintenek, ne üljön meg az embereken ,hogy igenis van egy nagy százalék akinek ez nem jó és változtatni szeretne rajta . Sokszor saját lemenőnkön látom a problémát mert a mostani 70–80 évesek nagyon kockalátásúak, nem akarnak változni és ezáltal változtatni sem.Persze ez természetszerűen a korukból is adódik mert már tudják hogy nagy dolgokra, nagy változásokra nincs energiájuk. Minden úgy jó vagy nem jó ahogy eddig. Mondják hogy most Magyarország elvan öregedve, ami azt jelenti hogy sokkal több az öreg mint a fiatal. Megbillent az egyensúly. És amig a többség a változások ellen( és ezt most nem politikailag értem) van addig nincs éles változás. Azért is mondom mindig hogy az idegenek által behozott szokások, igények, viselkedési formák csak jót tesznek Magyarországgal. Nem csak gazdasági hatásai vannak annak hogy Európa átjárható, hogy emberek jobban mennek jönnek, többet látnak tapasztalnak. Rájönnek hogy más életformák is vannak mint az itthon megrögzöttek. A mai magyar fiatalok is mások, egy kis friss lendületet hoznak, szóval van remény. Talán a legtöbb magyar embernek még többet kéne utaznia hogy ne ragadjon le a spájzánál meg az ebédlőasztalánál, hogy megtapasztalja hogy sehol sincs tökéletes hely a világon, hogy bármennyire nem tetszik de balansz van. Mostanában már minden téma megoszt mindenkit. Most még ez a Ukrán-orosz háború is. De muszály globálisan gondolkodni. Nem lehet elhatárolódni egy -egy döntéssel mert ha kicsinek is tűnik olyan mint egy dominó effekt, később kihatással van mindenre. Valahogy eltolódtak a morális alapok, valahogy minden a feje tetejére állt, valahogy nem tanulva a történelemből most is olyan kretének vezetik a világhatalmakat mint régen. Megyünk a vesztünk felé. Néha már saját magunk se tudjuk mit képviselünk tiszta szívvel és legfőképpen hogy azt hol találjuk meg. Mi pl. mindig is liberális beállitotságuaknak vallottuk magunkat. Egyszóval nyitottak voltunk, és próbálunk azok is maradni. Na de ha csak a két hazámról a kanadai és a mostani magyar “ liberális “ pártokról beszélek, akkor vajmi kevés identitást érzek velük , sőt vannak olyan témakörök amitől teljesen elhatárolódok, abszolút nem azonosulok avval a meglátással amit ők képviselnek. Na lepattanok a témáról mert úgy látom nagyon elkanyarodtam az eredetitől. Séta előtt vagyunk. Pont jól fog esni egy kis szippantás a friss tavaszi levegőből és talán egy késő délutáni kávé is.
