Jó egy kicsit hátradőlve elidőzni az elmúlt év eseményein. A napokban múlt egy éve hogy itt élünk újból Magyarországon. Úgy gondolom csodálatos dolog volt nyitni a világ felé, beengedni életünkbe a lehetőségeket, megtapasztalni új dolgokat, kiélvezni minden percét annak ami megadatott. Jó érzéssel tölt el hogy bátran választottunk új otthont. hogy szabadok vagyunk, mertünk kockáztatni , és szívvel élni.
Nem könnyű mindent elfogadni de próbálunk minden reggel úgy kikelni az ágyból hogy a mottónk a régi, miszerint – az élet szép, de nem szabad túl komolyan venni–. Néha jó egy kicsit elrugaszkodni a földtől , és lepke könnyedséggel megtapasztalni a napok kihívásait, nehézségeit. A humor, a jókedv sok mindenben segít, na meg az a tudat is hogy ha nem is mindig minden úgy sikerül ahogy eltervezzük, de a végén az egész valahogy mégis csak a helyére kerül, összeáll. Én hiszek a sorszerűségben , abban hogy minden van valamiért, és ez nem csak magyarázatokat ad sok dologra hanem megnyugtatóan hat az emberre, ha kizökkentik a lelkivilágából.
Magyarország egy újjabb kihívás , még nekünk is akik ide születtünk. Mélyre menő következtetéseket még nem akarok levonni semmiről, de azért egy év folyamatos itt élés már feltérképez sok olyan dolgot , amiben a kijelentéseim helytállóak lehetnek. Nekünk, hogy sokkal jobban érezzük itt most magunkat mint az elmúlt években Kanadába , már borítékolható.
Úgy veszem észre hogy nem csak a Magyarországi emberek mások hanem egész Európába van egy teljesen más viselkedési kultúra mint mondjuk Észak Amerikában. Többen vagyunk, sűrűbben élünk, több mindenen kell megosztozzunk, és sokkal több a lehetőség, és a kényszer is persze, hogy az emberekkel bármiféle kapcsolatba kerüljünk. Pörög, pezseg az élet és nagyon kikéne menni a városból ahhoz hogyha az ember teljes magányra vágyna. Nekünk ez nem okoz gondot, hiszem pont ez a pezsgő élet hiányzott amiben ez a vén Európa nem igen szenved hiányt. Ha kilépünk a lakásból, itt sokkal tömörebben kapjuk az élményeket, benyomásokat, tapasztalatokat, mint mondjuk amihez mi egy Kanadai kertvárosba hozzájutottunk mert értelemszerűen több emberrel találkozunk, hol célzottan, hol csak annak köszönhetően ahogy él és lüktet mondjuk Budapest is. Ez a nagyvárosok velejárója. Empátiaszegényebbek az emberek túlnyomó része, mindenki jön- megy , intézi a dolgát, éli az életet és nincs arra lehetőség hogy mindenki felé mosolyt küldjünk és ráköszönjünk. És mivel a jó dolgokat hamar megszokja az ember és ez utóbbit nekünk volt lehetőségünk több mint 30 évig élvezni, bármennyire is tudom hogy itt ez nem lehetséges, azért nagyon hiányzik.
Az első hónapok pozitív tapasztalatai után ma már sajnálattal konstatálom hogy sok adminisztrációs ügyintézés értelmetlen, átláthatatlan, bonyolult, és mellőz bármiféle logikát. A hivatalnoki emberek változatlanul kedvesek, segítőkészek, de ők maguk mondják legtöbbször hogy nem értik a dolgok ilyen meg olyan alakulását, és sokszor nem tudnak megnyugtató választ adni az ember kérdésére. Ez elég nagy frusztrációt eredményez. Számtalanszor mosolyogva lépünk ki az ajtón mert olyan emberségesen viselkedtek , és utána jövünk csak rá hogy nincs okunk az örömre mert nem intéztünk semmit. Késve érkeznek ki úgy mail-en mint postán befizetési kötelezettségek , ami sokak szerint és mi szerintünk is szándékosan történik, amiatt hogy így a késedelmi büntetéssel együtt többet kelljen majd befizetni. Nekem még mindig nincs betegbiztosításom annak ellenére hogy már az egy év itt tartózkodással automatikusan járna, havi 8400 forintért. Tibornak 6 hónap után megadták,( pedig azt mondták erre nincs lehetőség) viszont nekem eddig csak egy felszólítás jött, hogy fizessek majdnem 200 ezer forintot és megkapom. 3-szor voltam az adóhivatalban és mind a háromszor nem értették saját kiküldött levelűk tartalmát. A válasz a kérdésemre hogy akkor most mitévő legyek, természetesen azt volt, hogy fizessem be aztán majd visszaadják. Valami félreértés történt de az ügyintézést úgy tudom meggyorsítani és helyes mederbe terelni ha előbb mégis kifizetem a rosszul számlázott összeget. Siralmasan nevetséges.Ettől függetlenül az elmúlt egy évben elég sok egészségügyi intézményben megfordultam. Mégha nincs is betegbiztosításom, ennek ellenére a háziorvosunk nagyon kedvesen fogadott és regisztrált, sőt megcsinálta a látási tesztemet is ami a jogosítvány kiállításhoz kellett. Kezelésekre, orvosi konzultációkra magánrendelésekre, privát úton megyek, és valószínű ha lesz egészségügyi biztosításom akkor is ezt fogom igénybe venni. Úgy látom rengeteg ember a magánklinikákat, magánrendeléseket választja mert nagyon sokak számára kifizethető , gyors , magas színvonalú ellátást biztosít. Az orvosok képzettek, többsége nagy tudásu, empatikus és segítőkész. A vizsgálatok legyen az CT, MRI vagy bármi más már másnap elvégezhető, lelet egy-két napon belül. Én úgy tapasztaltam hogy Kanadába a betegségek megelőzésére fordítanak nagy hangsúlyt, és csak addig jó az orvosi ellátás amíg valaki nem beteg. Ha muszály foglalkozni a beteggel, a betegséggel akkor meg nem a meggyógyítására , az okok feltárására fektetnek hangsúlyt hanem a tünetek enyhítésére. Én is tapasztaltam a gerincfájdalmaim lévén hogy a fájdalom klinikákon mint valami étlap úgy reklámozták és ajánlottak fel a mindenfajta fájdalomcsillapítót, közöttük az Oxikodont is, de alternatív gyógymódok szóba sem jöttek. Ezért is van az hogy olyan nagy Opiod krízis van egész észak Amerikában. Magyarországon mindenfajta szakorvoshoz ellehet menni , beutaló nélkül. Kanadába kell a háziorvosi beutaló, akkor amikor sokak még háziorvoshoz sem jutnak. Itt az állami intézmények megosztottak. Én úgy gondolom hogy bár bármennyire is fontos a felszerelés az ellátás, a beteg szempontjából az elsődleges az orvos személye, az orvosi tudás. És a magyar orvosképzés világhírű. Vannak jobban, magas színvonalon felszerelt és felúíitott kórházak és vannak nagyon lepukkantak is. Az én meglátásom szerint ugyanúgy foglalkoznak a 82 évessel mint mondjuk egy középkorúval. Nem irigylem a magyar orvosokat sem mert a magyar ember nagyon kritikus tud lenni az egészségüggyel. ( is ) Felhalmozza a gyógyszerkészletét amivel kísérletezgeti önmagát, minden kis apróságért az orvosait hajkurássza, és nagyon de nagyon sok esetben indokolatlanul használják a kórházi ágyakat is, szinte öntörvényüen fektetik be magukat. Itt egy kis múló rosszullétért is kórházban tartanak minimum egy pár napig, míg Kanadába mondjuk egy sima szülés vagy egy vakbélműtét után már másnap hazapasszolnak.
Mi sokak, Kanadába szidtuk a kínai vagy hétvégi vezetőket, de itt a kormány mellett ülők nagy többsége, a kulturálatlan vezetése miatt sokkal veszélyesebb a többi közlekedő és saját maga számára is. Nagyon sok az ideges, gyorsan, pofátlanul vezető. Keskenyebb sávokon, szembejövő forgalommal a záróvonal nem sokat jelent, és a szaggatott vonal meg mintha csak azt jelezné hogy muszály előzni . Nem számít hogy te is 80-nal mész a 60-as zónában, de jön a fenekedbe, és ahogy lehet vagy sokszor nem is lehetne a körülmények miatt, de mégis előz a barom. Ezért is van annyi felkenődött ember a fákon. Itt a motorosok egy külön állatfaj, minden negatív vezetési szokásnak a köbgyökei. Azt hittük csak Kanadába kell ugrálgatni gyalogosként a járdán biciklizők elől, de itt mellettük még a gördeszkásokat és a rengeteg elektromos rollerest is elkell viselni . Mostanában finomítanak valamicskét a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokon, felmérve hogy sok a konfrontáció, néha a baleset is a gyalogosok és köztük. Az autópark modern, jó állapotú, megmerem kockáztatni hogy sokkal jobb mint Kanadába. Rengeteg embernek van elektromos autója ami megvételére az állam támogatást is ad és a zöld rendszámos autóknak sehol az országba, a közterületeken nem kell a parkírozásért fizetni. A Diesel autók a végüket járják, talán a legtöbb a hibrid autó.
Az az igaság hogy itt más ritmusban folyik az élet, és az idő pénz, olyan valami amivel az emberek nagyon beosztóan bánnak. Mivel egyidőben is sokminden történik, gazdaságosabban, körültekintőbben, mondhatni azt hogy fukarabban osztják be az idejüket. ahogy Kanadában ezt mondanánk: No time for chickenshit !
Az elmúlt fél évbe már biztos hogy utazgattunk volna erre-arra Európán belül is, de Daisy miatt eddig csak napos túrákat vállaltunk be. Hál isten a távolságok nem nagyok és itt így, egy napba rengeteg minden belefér, de azért már hiányzik távolabbra is menni. Szerencsére nincs vele semmi gond, megvan a kis rutinja, a napi agendája. Imádnivaló, aki ontja még mindig a szeretetet, de odafigyelést igényel. Végre megszokta és megszerette az új otthonát és mivel annyi mindenen ment keresztül velünk az elmúlt években nem akarjuk most ebből a nyugalmi állapotból kizökkenteni. És neki a nyugalom, a kettőnk közelsége és a megszokott otthont jelenti. Nem szeretnénk kiadni a kezünk közül és mást megkérni akárcsak egy pár napra is a gondozására. Most nyáron majd megpróbálunk vele 3-4 napra elmenni kicsit vidékre vagy akár más országba is , aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Nem siettetünk semmit. Most ez a helyzet és ebből kell a legjobbat kihozni.
A mai nap egyébként sikernap volt nekem, mert Tibor nagyon jóízűen ette meg a házi készítésű indiai vajas csirkémet amibe a Garam Masala fűszerkeverék lévén koriander is volt . Még a szagát sem bírja a friss koriandernek , az egyedüli amit nem tudok vele megszeretetni. Kis lépések ezek, de lépések. Feltétlen felteszem majd a receptjét de mire észbe kaptam már megettük annékül hogy fotót csináltam volna róla. Még a Naan kenyeret is én készítettem mert itt még nem futottam össze vele . Házilag talán jobb is, igaz azért a Costco-i is isteni volt, amit csak kikellett emelni a zacskóból. Hiányzik a Costco. Olyan jó termékeket forgalmazott, csak hát rengeteg pénzt otthagytunk, odajárásával szinte függővé vált az ember.
Hiába, megkell válnom egy -két jól bevált régi dologtól, és nyitni valami teljesen új felé. Ez sem mindig könnyű. Az előbbi a élet borús , az utóbbi az élet napos oldala.
