……..és kalandvágyból maradunk.
Én ezt viccként emlegettem és tessék, pillanatok alatt itt, a valóságában találtuk magunkat.
Nagyon igaz John Lennon egyik bölcs mondása miszerint “ Az élet az ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak “ .
Most sokan mondják hogy egyszerre mindenki politológus lett mert szóba hozzuk, analizáljuk a háborút, ami kitört Oroszország és Ukrajna között. Nem gondolom hogy evvel ne lehetne kisemberként is foglalkozni, vagy szégyellni kéne hogy annak ellenére hogy sokat nem tudunk tenni a dolgok alakulásában azért szeretnénk tisztán látni amennyire ez lehetséges. Engem pl. megnyugtat ebben a felborzolt időben is, hogy ha jobban megértem a miérteket, a mélyebb gyökereit, bizonyos lépéseknek. Tegnap este Friderikusz Podcast-et néztünk, Buda Péter nemzetbiztonsági szakértővel. Nagyon érdekes, mélyre leásó gondolatmeneteket hallottunk, ajánlom mindenkinek. Mindenesetre csak megerősödni látszott bennem az a feltevés vagy érzés hogy úgy zajlik ez az egész mint a régi kosztümös filmben a Tulipános Fan Fan-ban amikor állnak a vezérek a terepasztal előtt és arról döntenek “ kinek hogy is lesz a veszteségből “ . Mert ugye egy háborúban nincs nyertes csak vesztes. Múltkor voltunk egy találkozón ahol Zolcer János író tartott előadást Gorbacsov Titkai c. Könyvéről. 20 éves, még mindig tartó barátság köti össze az írót Gorbacsovval, akivel együtt a világ nagy politikusaival sikerült interjúkat készítenie. Már maga a könyv is figyelmet érdemel mert egy hibrid könyvről van szó amibe minden oldalon található QR kódokkal a tartalomhoz illő videók is megtekinthetők, de maga az előadás is érdekfeszítő volt mert bizonyosságot nyertünk pl. abban amit már részben tudtunk is hogy a világ politikusai sem mások mint csupán egy hangulatokkal, néha átgondolt, néha bizonytalan döntési kényszerrel, másfelől nyomással, sokszor hazárdjátékosként, határozatokat hozó ember, aki közben országot, esetleg világhatalmat irányítva a világ békéért is felelős. Hátborzongató hogy ennyire kivagyunk szolgáltatva de végsősorom ez minden szinten, mindenre és mindenkire igaz. A mai világban már senki nem ura semminek. Mindig függünk valakitől. Vagy a cselekedetétől, vagy a hangulatától, vagy mindkettőtől. Szerencsés aki ebben a zűrzavaros világban megtudja teremteni a nyugalmát maga körül, a nyugalmát a lelkében. Én mióta az eszemet tudom dolgozom rajta ezerrel.
Ha már politikáról írok akkor idevágnak a mai magyar közéleti kérdések is, most élesben mert persze nyakunkon a választások. Úgy jöttünk haza hogy egy olyan feliratot terveztem tenni az ajtónkra hogy semleges zónába lépnek a hozzánk látogatók, de hamar körvonalazódni látszott hogy ez nem sokáig lesz így mivel minél többet láttam úgymond élesbe, most itt élve , egyre inkább nálam is kialakult egy erős vélemény, meggyőződés a magyar dolgok alakulásával kapcsolatosan. Látom sokszor barátságok , emberi kapcsolatok mennek tönkre, mert vélemény különbség adódik ideológiai nézetekben. Mondjuk itt jönne egyfajta nyitottság is, mert ha az ember értelmes emberekkel van körülvéve akkor álljuk a kritikát, megtudjuk hallgatni az ő rálátását is , és attól mert még nagyvonalakban nem értünk egyet, jól érezhetjük magunkat egymás társaságában. Az értelmi színvonal a lényeg. Van más téma is mint a politika, bár azért nem tagadom, az ideológiánk, morális nézetünk minden cselekedetünket, véleményünket megalapozza. A magyarok politizálnak. A magyar nép vehemens, indulatos és mindig van minden témában véleménye. Sőt! Tovább megyek. Mindenki jobban tud mindent mint a másik. Csak az a baj hogy sokszor nem átgondoltan, józan ésszel analizálják a dolgokat, hanem csak úgy magyarosan. Alapi elv az a régi-régi mondás – hogy ha az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is- . Nagyon sok ember úgy megy választani hogy csak azért voksol bizonyos pártra mert az az ellentéte az Ő általa nem szeretetnek, miközben nem is érdekli kire szavazott valójában, az a párt milyen ideológiát stb. képvisel. És ez nagyon veszélyes tud lenni.
Itt egyenlőre, ma még csend és nyugalom van. Hála a kormány vezetésének. Egyenlőre azt tették amit ebben a háborús helyzetben a legjobb volt tenni. Mérlegelve a lehetőségeinket, nem kaotikusan kapkodva. Hajnalba, nyitott ablaknál, madárfüttyre ébredünk, s ha nem követjük a híreket óránként akkor még jól is tudjuk érezni magunkat. Persze mindenki most árgus szemekkel figyeli mik lesznek a következő lépések, s csak reménykedünk benne hogy nem eszkalálódik tovább ez a háború mert akkor nincsenek kétségeim afelől hogy hiába tudjuk hol a kanadai nagykövetség, sokra nem fogunk vele menni. Én még most azt is megkockáztatom hogy ahogy a dolgok alakulnak ,Kanadába sem érezném magam sokkal nagyobb biztonságba. Most sorra látom a netten hogy emberek nem mernek kellemes, esetleg mosolyt fakasztó, szép dolgokat felposztolni, mondván -hogy jön az ki hogy én jól érezzem magam miközben emberek halnak meg, kisgyerekekkel menekülnek -stb. Én azt mondom az élet nem áll meg. Reméljük legalábbis hogy nem fog. Most méginkább szükség van a pozitív energiákra, gondolatokra, arra hogy ne hagyjuk magunkat lehúzni. Remélem világháború nélkül, nem túl későn is rájön az emberiség arra hogy a szeretetnek, összetartásnak milyen ereje is van. Most persze nem akarom itt az észt osztani mert nincs mire csak úgy gondolom ne féljünk kimondani hogy ne féljünk.
